Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

II. Magyar klasszikusok a ceglédi mindennapok történetéből

REGGEL NÉGY ÓRAKOR A CEGLÉDI PIACON

(Az Est, 1935. szept. 19.)

„Még sűrű éjszaka van, de a ceglédi gyümölcspiacon már hígan locsog a vásár. Szokatlan kép• vidéken. Nagy lámpák égnek, öt darab a négyszögletű piac felett, a város szívében, a legjobb helyen, tömve nőkkel. Meghatározatlan korú asszonynép álldogál tömegesen, s hullámzik. Férfi legföljebb egy ötödrész.- Hogy a szilva? - kérdi egyik asszony a másikat.- Huszonnyolc.- Szőlő?- Huszonkettő.- Paradicsom?- Nyolc.- Paprika?- Tíz.

Kurta parasztszavak. Tömör jelek az éjszakában. Csak asszonyok tudnak így tárgyalni asszonyokkal. Semmi érzelem, semmi tréfa, véresen komoly az ügy.

Ha asszonyok veszik át az uralmat, majd akkor tanuljuk meg, mi a határozottság.

S hogy tudja otthagyni vita, alku, beszéd nélkül az árut. Megy tovább a barna férfikabátos, prémgalléros bevásárló nő, csak tájékozódik.

Bezzeg a legelső férfi, aki a legelső asszony előtt megáll, már locsog, már hízeleg, tréfál és kurizál.-No, naccsádkám, hogy a szilvája?

S az is másképp felel, negédeskedik és magyaráz:- Huszonnyolc fillér. Huszonhatért már elvitték volna.

Miért mondja, hogy "fillér"? Miért meséli, hogy “már elvitték volna"? Dehogyis vitték, csak férfi, hát meséli neki. Ez meg belemegy s azt mondja:- Ejej, mire magának az a sok pénz?-Mire?.. .Jaj, még ezt kérdezni is lehet?- Csak nem adósságot akar fizetni?-Azt az egyet nem - dicsekszik mérgeskedve kacéran a nő-hála istennek. Mert nélkülöz az ember, csak ne az legyen.- No, hogy adja?- Ahogy akarja.

Hosszú sorokban nagy kosarak, megrakva szőlővel, szilvával, almával. A kosarak felett a termelő nők. Sovány arcúak, agyondolgozottak. A kísérteties világításban mély árnyékok az arcokon. Hiúság nélküli munkaruhák. Polgári háztartások asszonyai még alusznak akis lakásokban, ezek mind szigorú munkások. A kezükön ott a kapa és a sokgyomlálás nyoma; a vevőkén is, de a vevők nem maguknak vásárolnak, hanem a nagykereskedőknek. Nem is pénzzel fizetnek, hanem blokkpapírra írják a számokat, leszakítják, a vevő már tudja, hogy lesz ebből pénz. ahogy vásár esik, az simán, zajtalanul. A kereskedővel alkudni nem lehet: az szabja meg az árat. Tapasztalatlan, aki itt alkudni próbál.

Egy avas férfi a kosarai mögött áll, és szorgalmasan eszi a szilvát hajnalban. Kínálja a vásárló kofaasszonyt:- Kóstolja meg, még ilyen édeset nem evett. Kóstolja csak.- Jól néznék ki, ha minden szilvát megkóstolnék, amit megveszek.

42