Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
II. Magyar klasszikusok a ceglédi mindennapok történetéből
Valamely szép dikciót néha, hónaponként egyszer, ha az pár óráig tartana is, csak meghallgatnának, főképp ha a saját érdekeikkel van összhangzásban, de oly szellemmagot hintegetni, amely csak a messze jövőben hajtana hasznot, unalmas dologként tűnnék fel. Néhányszor tett ily szerű tapasztalásomból azt tanultam, hogy az eszmét, mit köztük s általuk megvalósítani óhajtok, vagy valamely hírlap hasábjain, vagy röpiratban kell eléjük terjeszteni, mit jól meghányhatnak, fontolóra vehetnek a családi és szomszédi köreikben kölcsönösen megvitathatnak. Nem volt szükség afölött tűnődnöm, miféle hírlap lenne legalkalmasabb, legcélszerűbb arra, hogy tervemet benne közöljem, mert a legkedvezőbb körülmény erre önként kínálkozott; Színi Károly barátom "Lámpás "-a 70 példányban forgott a ceglédi nép kezén, részint előfizetés útján, részint egyes példányok elárusítása folytán. Biztató körülményekül tekintettem mindazon nevezetes tényezőket, mik e városi közönség más községek fölötti előnyéről tesznek tanúságot, úgymint: a város polgárai, egészben véve, az állami függetlenség elvét vallják; nincs köztük pártkülönbség; kevés kivétellel mind mindnyájan baloldaliak; nincsenek kebelében az egyetértésre károsan ható nemzetiségi fondorlatok, a népességnek túlnyomó része református, kisebb számban ágostai hitvallást követők s e két külön felekezeti lakosok szabadabb vallási intézményeik következtében felvilágosultabbak, tehát ezek gondolkodásmódja a mindennapi, mindennemű érintkezés folytán a katholikusok véleményére üdvös hatással van; az iskolák kellő számban s jó karban vannak, ezekkel párhuzamban a tanítók fizetése kielégítős becsületesen való megélhetésükről gondoskodva van; a lakosság kivétel nélkül munkás, iparkodó, takarékos, egész a fukarságig. Az ilyen lakosságból álló városi közönségről föltehető, hogy minden jóra, üdvösre hajlandó, csak ennek jó módját kell kitalálni; én bíztam magamban, hogy célt érek. A "Lámpás"-ban megkezdtem közzétenni, mit szándékozom cselekedni, s ceglédi levelek címén adtam olvasóim, de kiváltképp ceglédi olvasóim elé." CEGLÉDI LEVELEK (Megjelentek 1876-77-ben a Lámpás c. lapban Bp-en, közzétette a Kossuth Múzeum a Ceglédi Füzetek l.sz-ban) Részletek "E város közössége oly tömör néptestület, melyhez hasonló az országban kevés találtatik. Vannak városaink, melyek népességre, határterületre, gazdagságra nézve felülmúlják; de meggyőződésem szerint alig van csak egy is olyan, mely magyar hazánk s nemzeti létünk feldicsőülésére minden tekintetben oly állandó tényezőül, oly biztos, oly rendíthetetlen alapul szolgálhatna, mint Cegléd közönsége. Ezen állításom nem pusztán hit, hanem tudat..." (II. levél) "Minden egyes polgárban a városi közügy iránt nagy érdeklődést kellene ébreszteni; mert csak oly emberek alkalmasak, képesek nagy dolgok végbevitelére, akik nincsenek csupán önérdekből saját témájukhoz bilincselve, ahol naponként gépszerűen mozogjanak, hanem agyukat szüntelenül egy kérdéssel foglalkoztatnák: hogyan?, mikor?, miért?, kinek?, merre?, hová?. Kinek esze csupán a maga kis tűzhelye körül forog, az elsatnyul, eltesped, végre használhatatlanná válik." (VI. levél) "Levelem Vl-ában előadtam javaslataimat, miket Cegléd város közösségére nézve igen üdvösnek ismerek; azóta hónapok múltak el, mely idő alatt vártam, hogy majd valaki helyeslőén szólal fel, s azok megvalósítására lépéseket tesz: várakozásaimban csalódtam, aminek több fontos oka 39
