Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
I. Két meghatározó történelmi élmény
-Miaza nyolcvan-száz ember! Adhattunk volna háromszáz honvédet is. Elég erőteljes, fiatal legényt látok itthon, akiknek a táborban volna a helye.- De hogy itt ült nyakunkon a német! Nem mozoghattunk.- Jó. Ezt elfogadom. De akkor mozogjunk most. Most már szabad a nyakunk.- Hát mozgassa az inzsellér úr. Majd mozog akkor a város. És Dobos úr elkezdte mozgatni. Osszetrombitálta a lovas nemzetőrséget. Jól táplált, fényesszőrű szürke lovakon valami háromszáz legény állt ki a városház előtti térre és a szomszédos utcákba.- Fiaim, - szólt Dobos, - ha valaha, úgy most kell megszorítani a németet. Most van itt az ideje, hogy mindenki talpra keljen. Ha mind ellene támadunk, fagyos rögökkel is agyonverjük, még fegyver se kell hozzá. No, velem jöttök-e?- Inkább ma, mint holnap. Mert aztán következik a tavaszi munka - felelt egy idősebb gazdálkodó.- Az ellenség kisöprésénél nincs sürgősebb tavaszi munka, bátyám - felelte Dobos.- Az is igaz -felelte rá bölcsen a gazda. Ezután Dobos beosztotta a csapatot, kinevezte az alvezéreket, mindenkinek kötelességévé tette, hogy abrakkal lássa el a lovát és tele tarisznyával önmagát és délután dalolva elindultak Albert-Irsa felé. Legelöl lovagolt Dobos a táborkarral.- Nagy dolog volna, fiúk, ha egy császári zászlót elfoglalnánk... De még jobban szeretném, ha egy ágyúra tehetnénk szert...- A zászlót elhelyeznék a tanácsteremben.- Az ágyút pedig a városháza udvarán.- Ünnepeken mindig ennek az ágyúnak a lövésével ébresztenék föl a népet... így tervezgetett a törzskar, míg Pilis tornya föl nem merült a szemhatáron. A dalnokok elnémultak.- Miért nem nótáztok? - kérdé a főparancsnok.- Hátha ellenség van Pilisen!- Az igaz. Ezzel Dobos négy legényt szemelt ki, akiknek legjobb lovuk volt.- Ti lépést mentek a falu végéig, onnantul pedig vágtatvást a falun keresztül. Ha rátok lőnek, ez azt jelenti, hogy ellenség van a faluban. Akkor a vasút felé kerülve visszajöttök és jelentést tesztek. Az egyik fiatal legényke ellenvetette:- Nem jobb volna tán azt a jó embert megkérdezni, aki ott jön a faluból?- Tedd, amit parancsolok. Én jobban értek hozzá. Ez a stratégia. Tudom én, hogy szokás háborúskodni. A kémek elkocogtak, a csapat pedig megállt az akácfák alatt. Dobos egy kis előadást tartott a lovaskatona kötelességeiről. Szerinte a lovasnak csak egy kommandója van: Rajta! Amikor ezt hallja, kihúzza a kardját és beleront az ellenségbe. Ez csak egyszerű. Ezt mindenki megértheti.- Hátha az ellenség mondja: Rajta! és ő ront mibelénk? - kérdé Kamasz István.- Akkor behunyod a szemed, két kézre fogod a kardot és vagdalkozol, mint a veszett fene. Ez is tiszta sor. A csapat a haditudományok titkaiba immár teljesen be volt avatva. Nemsokára megjöttek a portyázók jelenteni, hogy ellenségnek Pilisen se híre, se hamva. A csapat tehát nyomult tovább. 20
