Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
I. Két meghatározó történelmi élmény
Talán már Vecsés alatt lehetett, amikor a síkságon három sorba széledtek és úgy lovagoltak lassan előre. Egyszerre csak egy ágyúdörrenés, zúgás hallatszik, a következő percben pedig az ifjú Zsadony Pál ezzel a kiáltással: "Végem van. "-lovastul összerogy. És ekkor hirtelen rájött Dobos, hogy a lovaskatona életében többféle kommandószavak is vannak. Elordítja magát:- Szanaszét emberek! Lehet, hogy ezt ő úgy értette, hogy szóródjanak szét az ágyúgolyók miatt, a csapat azonban máskép értette és visszafordulva, megeresztett kantárszárral vágtatott arra, amerróí jött. Dobos utánuk. Egy ember maradt a helyszínén: Kamasz István, Zsadony Pál kenyeres pajtása.- Csak nem haltál meg Pali? - szólt le a lóról.- Meg nem haltam, mert élek, de talán nincs lábam.- Majd megnézem. Leszáll a lóról, kihúzza a pajtását a ló alól. Hát bizony nem volt semmi baja, de a lova megdöglött. A szügyét marcangolta szét a golyó.- Tudod mit, pajtás, - szólt Kamasz - az én lovam elbír kettőnket is, kapaszkodjál mögém és úgy meneküljünk.- Az bizony jó lesz.- De nézd-e, kár ezt a szép új nyerget a lovadon hagyni, csatold csak le. Zsadony lecsatolta.- Most látom, hogy a lovad frissen van patkóivá. Csak nem hagyjuk itt az új patkókat! Lenyiszálták a ló négy lábát, aztán ekképp megterhelve, Zsadony felmászott Kamasz mögé a lóra és így kocogtak visszafelé. Bajtársaikat persze sehol sem találták meg, csak Pilisen értesültek, hogy Dobos egy részét összeszedte és Ecser felé vitte, hol magyar sereg táboroz. Albert-Irsán már azt hallották, hogy a ceglédi lovas nemzetőrök összeütköztek tízezer némettel a hősi harc után, melyben a magyarok fele elesett, kénytelenek voltak meghátrálni. (Még szép tőlük, hogy nem az ellenség fele esett el!) Sötét este volt, mire Ceglédre értek. A nyerget és a lólábakat pajtása lován hagyva Zsadony Pali az apai házhoz sietett. Hosszú zörgetés után csoszogás hallik s kikiált egy hang:- Ki az? Mit akar?- Én vagyok apám, a Pali fia.- Nem lehet az!- Miért?- Mert az én fiam vitézül elesett a vecsési ütközetben. (Itthon már ütközet lett belőle)- Nem esett el apám, mert itt vagyok.- Ejnye, akasztófáravaló csavargója! Ha mondom, hogy Zsadony Pál, mint igazi hős meghalt a hazáért... Nem futott el gyáván, mint a többi. Pali vállat vont és otthagyta a makacs öreget, aki olyan nagyra volt a hős halálával. Ment egyenesen a parókiára, a nagy kéttornyú református templom mellé. Majd a nagytiszteletű úr megmondja, hogy mit tegyen ebben a nehéz helyzetben. Mikor az apja nem akarja neki elhinni, hogy él. A cseléd éppen vizet vitt haza.- Ugyan hugám, látom, az iroda ablaka világos. Kérdezd meg a nagytiszteletű urat, hogy sürgős dologban beszélhetnék-e vele? A cseléd visszajön.- Azt izeni a nagytiszteletű úr, ha talán haldokló ember dolgában járna, akkor begyüket. 21
