Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
I. Két meghatározó történelmi élmény
ÉLETRAJZ: Sopronkeresztúron született 1896. február 2-án. Meghalt Budapesten 1966. június 14-én. 1931-ben a Szovjetunióba emigrált, ott is élénk újságírói tevékenységet fejtett ki. Ott kezdte írni a Dózsa-trilógiát, de csak hazatérése után, 1945- ben fejezte be. O volt a Magyar írók Szövetsége elsó' elnöke. Legismertebb műve a Dózsáról írt regénye, melyben jelentó's esemény a ceglédi seregszemle. 1949-ben és 1956-ban megkapta a Kossuth-díjat. Eötvös József MAGYARORSZÁG 1514-BEN Ceglédet nemcsak Dózsa híres beszéde emeli az események középpontjába, hanem a város plébánosa, nagybotú Mészáros Lőrinc személye is. A néppel együtt érző alsó papság élén Márki Sándor szerint "Dósa táborában a Zemplén megyei medgyaszai születésű Mészáros Lőrinc állott. Természetes eszű, félműveltségű ember volt, aki a budai szent - Klára - apácák birtokát képező s már a XIV. században virágzó Cegléd városának jövedelmes plébániáján anyagi gondok nélkül élhetett volna, ha nyugtalan szelleme és meggyőződése nem sodorja őt. Dósának, kit már korábbi időkből személyesen ismert, mindjárt kezdetben egyik legbizalmasabb embere lett s a táborban csak azért is tekintélyben állott, mert Ceglédről s vidékéről 2000-nél több embert vezetett a kereszt zászlója alá. Kétségkívül igen jó népszónok volt, mert az egybegyűlt tömeg úgyszólván az őszavára indult." (Márki S: u.o.) így látta ezt már Eötvös József is, aki elsőként dolgozta föl regényben a Dózsa-fölkelést. Ő azonban nem Dózsa, hanem Mészáros Lőrinc szájába adja a főurak elleni vádbeszédet. Bakócz Tamás esztergomi érsek, a török elleni keresztes háború meghirdetője, a pesti táborból magához rendeli Mészáros Lőrincet, mert tudni szeretné, honnan a jobbágyság mérhetetlen gyűlölete a főurakkal szemben. A főpap kérdésére Cegléd papja, aki a nép körében élve jól ismerte annak szenvedéseit, így tört ki: "Honnan a gyűlök ég? A ház, melyet a jobbágy épít, nem az övé, ura elkergetheti lakásából s ő földönfutóvá lesz: a mező, melyet homloka izzadságával fölszántott és bevetett, nem neki termi gyümölcseit; gyermekei nem az ő örömére nőnek fel; ha a kegyes ég leányainak szépséget ad, remegnie kell, nehogy buja földesura rimájának fogadja gyermekét; ha fiai bátrak és erősek, el fognak ragadtatni apai kebelétől, hogy mint csatlósok s huszárok a büszke báró udvarának fényét neveljék s csatában vérezzenek. Övé semmi a világon, számára nincs biztosság! Ha reményeit arra szorítaná, hogy faluja temetőjében majdan elődei közt fog pihenni; ő még erre sem számíthat; urának ellenségei eljönnek s őt családjával és szomszédaival elhajtják marhaként, hogy mérföldekre ősi lakától, más úrnak földjét művelje. Ha ilyenkor ellent nem áll, ha előbbi urának birtokába visszakerül, nincs kegyetlenség, melyet a szökevény jobbágyon el ne követnének; ha ellentáll és küzdés közben agyonüttetik: ura 25 forint készpénzt kap, melyet néha kegyességből a hátrahagyott családjának ajándékoz, hogy az elveszett apa vagy fia helyett a gazdaság folytatására egy pár lovat vagy tinót vehessen magának. Tőle még a vallás vigasztalása is megtagadtatott; papjának, akinél azt kereshetné, a patronus gyermekeket, tudatlanokat, erkölcstelenségük által közmegvetésben állókat nevez ki; sok helyt a lelkipásztorság a gaz12
