Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
szeretlek, anyám, az fáj nekem hogy nem szerethetem nagyon. Felnőttem fogvicsorgató hidegben, nem laktam jól, csak idegenek között. És mindent láttam, amit egy gyerek látni láthatott: üvöltő kést csupasz toroknak szegezve, és vizeletet, zokogva figyelt, görcsös hajnalon. Felnőttem félve eszmék idejében, de nem volt rágni kenyerem. Mindazt tudtam már, amire a nyomor tanítliatott. Tanultam enni, inni, szeretni-vaslapáttal, hátam ma is görbén ßgyeli. Egy ács- és kőművesben találtam apára, proletárra, aki csak akkor élt, ha ihatott. S ott volt anyám: szentnek lenni gyáva, mosónővé degradált apáca, ki nemzett vad apámmal két lányt s négy fiat. A csavargókat számuk gyarapítja. Meg a kis -és még kisebb polgárokat. Szép család ez! Mit szerethetnék itt? A rettegést még őrzöm - a szerelemben. Bamba kisfiúból így lettem 111
