Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

IV. Akik versben vallottak Ceglédről

Egyetemen folytatta, de ennek átszervezése után már nem vették fel. 1976-ban könyvszakértői vizsgát tett, különböző vállalatoknál könyvelőként dolgozott.

1954-ben elkerült Ceglédre, itt alapított családot. Több munkahely után a Róna Vendéglátó Vállalathoz került, ekkor kapcsolódott be a város irodalmi életébe. A vállalat megszüntetése után a Talajjavító Vállalathoz, innen pedig 1974-ben a Gyümölcs- és Dísznövénykutató Intézethez került főkönyvelőnek. Innen ment nyugdíjba 1987-ben.

Igen gazdag a közéleti tevékenysége: alapítója és titkára volt a Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaságnak. Jelenleg ő a ceglédi cserkészcsapat vezetője.

Ladányi Mihály

Rendkívül hányatott sorsú író, aki 1968-ban már betegen a ceglédi tanyavilágban keresett menedéket. Sanyarú sorsáról így vallott:

"Duna, Tisza, Dráva, Száva - mondták az iskolában,

Don-kanyar-tették hozzá a háború után.

Én országútjaid eperfáiról vacsorázva mondtam ki neved először, hazám."

(Kevesebb hazát c. kötet Bp. 1971.)

TÁJ KÖLTŐVEL

("Föld! Föld" c. kötet Bp. 1979.)

Hogy örült volna ennek rég a költő sereglet!

Szőlőtáblák között édes gyümölcsöket pottyantanak afák, s a présház előtt bográcsok szaglanak a tábortüzeken.

Az ég búzavirág, a dűlő vertarany, és fent az égbe verve egy-egy pacsirta-szeg, s a határ sajtárát elönti tőgymeleg nyár, muslincák fátyla leng a kukták felett.

104

De égből gólyaként csendesen rámkereng