Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

IV. Akik versben vallottak Ceglédről

a díjbeszedő árnya, az OTP-bika határidő bődül, a tikkadt ajkamra szárad ez az egész szelíd pannon bukolika. Nincs lakatlan sziget, szikla, bozót se rejt, mindenütt rám lela háromszögletű szem, s mint fáradt barmát karám felé terel. Viszem, uram, a lakbért, már viszem! ÉLETRAJZ: Ladányi Mihály Dévaványán született 1934. február 12-én. Miután elvé­gezte az ELTE bölcsészkarát, sorra jelentek meg verseskötetei 1959 és 1983 között. Na­gyon hányatott életet élt: volt tanár, könyvkiadó, újságíró. 1968-ban súlyos betegen vonult vissza a Cegléd melletti CsemóT>e, ahol nyomorúságos körülmények között ten­gődve fejezte be életét 1986. augusztus 20-án. Összegyűjtött versei "Csillagok kutyaláncon" címen jelentek meg 1987-ben. Kétszer kapta meg a József Attila-díjat. Baranyi Ferenc Kárpáti Aurél után ő az országosan ismert és elismert "ceglédi" költő. Ő maga írja meg, mit köszönhet ennek a városnak: "Nekem Cegléd nem csupán egy volt a magyar városok közül, hanem jó ideig maga volt a VAROS. Itt kezdtem belülről érezni a zenét, itt vetettem kockás irkalapra első verssoraimat, itt mertem hinni először, hogy emberke vagyok már, nemcsak gyerek. Csak ismételni tudom Kárpáti Aurél szép vallomását: "Cegléd... mindent tőle kaptam, amiről később azt hittem, hogy magam szereztem." CEGLÉDI ADÓSSÁGAIM (Ceglédi emlékek, Cegléd 1995.) "A “fertőzés" Cegléden hatalmasodott el. Tízesztendős koromtól, 1947-től ott voltam népi kollégista, valamint az ottani Államilag Engedélyezett Zeneiskola váltakozó szorgalmú növen­déke. Nekem sokáig Cegléd volt a világ közepe. Cegléd, amelynek vasútállomása - ellentétben szülőfalum ütött-kopott indóházával - maradásra bírta egy-két percre még az elegáns nemzetközi gyorsvonatokat is. Nekem Cegléd nem csupán egy volt a magyar városok közül, hanem jó ideig 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom