Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)

Cegléd sportélete a két világháború között

az úszósportot, vagy a strandszerű fürdést kedveli, áldozatot nem hoz, vagy ezen vállalkozást támogatni nem hajlandó, úgy strandfürdője és uszodája a városnak nem lesz, mert ezen circa 20 000 pengő nélkül a fürdő meg nem építhető . . .

Ha a város közönsége összefog, a jövő tavaszra nekünk is lesz modern sportuszodánk és strandfürdőnk, mely szolgálja az ifjúság testi nevelését, javítja a város egészségügyét, emeli a vidék sportéletét és kellemes fürdőzést és szórakozást nyújt, s a város polgársága nem lesz kénytelen pénzét a szomszédos városok és községek modern fürdőibe hordani.”86

Ezt a szeptember 27-i felhívást Sárkány Gyula polgármester és a város 37 tekintélyes polgára, pedagógusok, lelkészek, városi tisztviselők, ügyvédek, oivosok, spoEegyesületi vezetők írták alá, a 400 db részvényből mégiscsak 202 darabot vásároltak meg, de a város most már hozzá mert kezdeni az építkezéshez.

A sajtóban folyó vita azonban a hivatalos tanácsi döntés után sem hagyott alá. Többen most már erkölcsi oldalról támadták a tervet és tiltakoztak az ellen, hogy férfiak és nők együtt fürödjenek „hiányos” öltözetben. Különösen megbotránkoztak azon, hogy éppen a gimnáziummal szemben akarják fölépíteni. Nem tévedés, 1932-ben még akadtak, akik az ifjúság nyugalmát féltették az uszoda szomszédságától. Egy magát Sónyaló Gandhinak nevező pennaforgató az alábbi versében fejtette ki aggályait:

,,S a gimnáziummal pont átellenében,

Ejszégyellném magam a Múzsa helyében,

Ha a strand itt épül, egyet a száz ellen,

Fogadom, leszédül az első reggelen.

S tudnak-e majd olyan nagy falat csinálni,

Hog)' a diák azpn át ne tudjon látni ?

Vagy az ablakokra spalettákat tesznek,

Útját elvágva a kiváncsi szemeknek ?

Mvagy átépítik majd az egész házat És némelyik osztály majd a földszintre járhat.

S a földszint fölkerül? Ez lg’ mégsem leheti jól kiválasztották, mondhatom, a helyet/”87

86. Ceglédi Közlöny, 1932. október 2.

87. Ceglédi Hírmondó. 1932. november 20.

92