Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportélete a két világháború között
döntőbe, de ott nem bírt súlycsoportja másik kiemelkedő versenyzőjével, Magyar Árminnal (BAK). Mivel azonban a szövetség súlycsoportonként két embert nevezett az olimpiai játékokra, ő is bekerült a Párizsba készülő csapatba. A fölkészülés nem volt zavartalan. A MAC engedély nélkül ment ki külföldi túrára, ezért fegyelmi büntetést kapott a Birkózó Szövetségtől. Erre meg a MAC sértődött meg és nem engedte el birkózóit a közös fölkészülésre. Sőt versenyzői még az olimpiai fogadalmat sem tehették le! Tasnády azonban nem törődött a MAC presztízsügyeivel, ő birkózni akart, ezért egyesületének fenyegetése ellenére részt vett az olimpiai keret táborozásán. Végül győzött a józan ész, helyreállt a békesség a szövetség és legerősebb tagegyesülete között. Tasnády megnyugodva indulhatott el az 1924. évi párizsi olimpiára. Sajnos a körülmények nagyon kedvezőtlenül alakultak. A csapat 44 órás fárasztó vonatozás után érkezett a francia fővárosba. Ott meg azzal töltötték az első napot, hogy edzésre alkalmas helyiség után kutattak. A franciáknak ebben az időben még egyetlen komoly szintű birkózó klubjuk sem volt, a magyar olimpiai csapat az egyik külvárosban, egy valóságos „apacs negyedben” volt kénytelen edzést tartani egy szűk iskolai tornateremben. A franciák tájékozatlansága ebben a sportágban meglátszott az egész rendezésen. Már maga a verseny színhelye sem volt alkalmas ilyen világversenyre. Egy fedett kerékpárstadionban, az ún. Velodrom d’Hiver közepén állították föl a mindössze 5 X 5 m méretű kis szőnyeget a külföldiek minden tiltakozása ellenére. De a java csak ezután következett! Hiányoztak a hozzáértő tendezők, nem csináltak pontos műsort, a szerencsétlen birkózók mind ott álltak a küzdőtér közelében, mert senki sem tudta, mikor kerül sorra. Különösen rájárt a rúd Tasnádyra. Az első mérlegelésnél még pontosan hozta a súlyát, de aztán megnyugodva talán egy kicsit többet evett, s a mérkőzés előtti újramérlegelésnél 90 dekával többet nyomott a megengedettnél. „A szegény kis Tasnádynak a Szajna parton szvetterben kellett szaladgálnia addig, míg 90 dekát le nem adott.”12 Ezek után csak természetes, hogy remegő lábakkal kezdte el első mérkőzését. De az alig 21 éves ceglédi fiú olyan lelkes, technikás és erőtől duzzadó birkózást mutatott be a pátizsi közönségnek, hogy simán győzte le egymás után ellenfeleit: a svéd Ostmannt, a holland Van Marent és az osztrák Herschmannt. Ez a győzelemsorozat annál feltűnőbb volt, mert az „északiak”, a birkózósportban élenjáró skandináv államok bírái összefogtak, hogy eddigi hegemóniájukat megőrizhessék. A francia közönség azonban szívébe fogadta 12. Sporthírlap, 1924. július 14. 54
