Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)

Cegléd sportja a századfordulón

elégítette ki, a szellemi dolgozók száma jelentéktelen. A nagy kiterjedésű, 30 000 lakosú mezőváros lakosságának 75%-a a századfordulón még a mezőgazdaságból él, közülük sokezren szétszórt tanyákon laknak.

S mivel a közművelődés lehetőségeit a társadalmi viszonyok szabják meg, érthető, ha a századforduló ceglédi emberének életformája, érdeklődése is paraszti. Külsőségekben már átvett ugyan sok új szokást, de gondolkodásmódjában nem tudott igazán városi polgárrá válni. A sport új divatja a város lakosságának paraszti—tehát legjelentősebb—rétegét szinte teljesen hidegen hagyta. A tehetősebb gazdák maradiságuk, a szegényebb parasztság pedig maradisága mellett anyagi kiszolgáltatottsága miatt sem volt alkalmas a polgári életkörülményeket feltételező sportmozgalom befogadására. Az egyik nem akart, a másik nem tudott erre sem időt, sem pénzt áldozni.

Iparos-kereskedő rétegünk hamar fölismerte a társulás jelentőségét: már 1873-ban megalakult az Iparos Ifjúság Önképző Egylete, mely a XX. század elején életrehívja sportalosztályát is, de hatásuk csak szűk rétegre terjedt ki.

A ceglédi sportmozgalom egészére akkor tudnak hatást gyakorolni, amikor új szövetségesre találnak az egyre inkább erejük tudatára ébredő vasúti alkalmazottakban. A vasútnak ez a paraszti rétegből származó, de foglalkozásánál fogva mozgékonyabb szellemű, szélesebb látókörű tömege lett az a bázis, ahonnan a ceglédi sportélet (elsősorban a labdarúgás) a fennmaradásához nélkülözhetetlen segítséget megkapta.

Cegléden nem éltek arisztokraták, ennek a mezővárosnak nem volt „gentry” rétege, itt a sportélet elindításában vezető szerepet a város szellemi dolgozói játszottak: a polgári iskola és a főgimnázium nevelői, városházi és járásbírósági tisztviselők, a pénzintézetek és malmok alkalmazottai, ügyvédek és orvosok. Nagyon kis létszámú tábor volt ez, de ők fölismerték a sport jelentőségét a városi ember életében. így ír erről 1912-ben Oppel Jenő a Czeglédi Sport Egyesület tízéves jubileuma alkalmával: „A sportot leginkább a társadalom intelligensebb rétegei űzték, kiket hivatásuk zárt levegőre, egy helyre kárhoztat, kik szellemi munkával keresik kenyerüket s akiket aztán szinte égető szükség érzete fog el a mozgás, a szabad levegő iránt. így volt ez városunkban is. Mikor az újabb időben városunk fejlődésével megszaporodott a szellemi munkások száma, fölmerült a sportélet szüksége is. E sportélet iránti szükség teremtette meg a legelső ceglédi egyesületet, mely céljául a sport művelését tűzte ki, a Czeglédi Korcsolyázó Egyletet.4

Értelmiségünk legjobbjai tehát fölismerték, hogy a „kultusz, melynek célja a test edzése, nem csupán divatos anglománia, hanem annak a természeti erőként való átlátása, hogy ha élni akarunk, ha sikerrel akarjuk megállni he-4. Ceglédi Közlöny, 1912. márc. 31.

12