Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportélete a két világháború között
tek, hogy Hitlernek szállíthassák a győzelmeket a germán felsőbbrendűség bizonyítására. Nézzük meg pl. kiváló birkózónknak, Kárpáti Károlynak visszaemlékezését. Neki is a hitleri fajelmélet „legelsője”, a német Ehrl ellen kellett küzdenie a döntőben. A németek biztosra vették győzelmüket, felkészültek a nagy ünneplésre, a Deutschlandhalle udvarán rengeteg lampiont és horogkeresztes zászlót halmoztak föl, a mi Kárpátink azonban nem hagyta magát: „Akaratomat megsokszorozta az a tudat, hogy milliók tisztességéért küzdők a világ leigázására készülők ellen.”120 Győzött is a magyar fiú, és elnyerte az olimpiai bajnokságot a gőgös germán elől. A Nagy családban vissza-visszatérő beszédtéma volt a berlini eset, máig azt állítják teljes meggyőződéssel, hogy „Ferikét” feláldozta a magyar sportdiplomácia a német barátság oltárán. Nagy Ferencben égett a bizonyítási vágy, az olimpia után kereste a találkozást Rungéval. Több ízben is járt Németországban, de egyik versenyen sem akadt össze az olimpiai bajnokkal. Vajon miért? Kankovszky is érezhette a Nagy-üggyel kapcsolatos feszültséget és a berlini játékok után beválogatta az annyira fiatal Nagy Ferencet abba az Európa válogatottba, amelyik egy amerikai körútra indult 1936 őszén. A kéthetes portyán öt mérkőzést rendeztek volna különböző területi válogatottak ellen, de az éppen akkor zajló elnökválasztási kampánnyal nem tudtak a rendezők konkurálni, így csak három mérkőzésre került sor. Nagy Ferenc az első összecsapáson még nagyon könnyelmű volt. Fiatal erejében bízva túlbecsülte képességeit, nem törődött a védekezéssel, és az amerikai Powell egy szörnyű jobbhoroggal kiütötte. A kiütéses vereségtől a fiatal magyar bajnok lehiggadt és a második mérkőzésén már valódi technikás ökölvívást mutatott be. A második menet végén most már ő ütötte ki az ír származású O’Neilt. Igaz, ehhez a győzelemhez hatalmas buzdítást kapott Detroitban az ott élő magyaroktól, akik a vasútállomáson cigányzenével fogadták a magyar fiúkat. Győzelmük után majd szétszedték őket örömükben. Nagy Ferenc harmadik ellenfelét olyan gyorsan „végezte ki”, hogy a mérkőzés után azonnal több profiszerződést ajánlottak föl neki. Ö azonban nem lépett birkózó bátyjai sorába, megmaradt élete végéig amatőr sportolónak. 1937-ben a milánói Európa-bajnokságon IV. helyezést ért el, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy a fővárosban biztos megélhetéshez jusson. Még évekig szüleivel él együtt Cegléden, itthon segít a vendéglőben és naponta följárt Pestre edzésre. Csak 1938-ban kapott állást a MÁV-nál órabéres raktárosként. 120. Olimpiai Bulletin 1975. 10. sz. 21. old. 107
