Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)

Cegléd sportélete a két világháború között

A segédtiszti tanfolyam elvégzése után Monoron, majd Rákosrendezőn dolgo­zott, innen került a Keleti pályaudvarra, ahol élete végéig megbecsült vasúti alkalmazott volt. 1940-ben megnősült, és csak ekkor költözött a fővárosba. 1941-ben elvégez­te az edzői tanfolyamot, és a versenyzést abbahagyva a Bp. Vasutasnál az után­pótlás nevelésével kezdett foglalkozni. A hatvanas években Ádler Zsigmond és Papp László mellett segédedzője a válogatott keretnek is. Szürke emberként mindig háttérbe szorult nagynevű társai mögött. Gyomorbaja 1977. május 11-én korán sírba vitte. Halála alkalmával a Nép­sportban rövidke nekrológ jelent meg: „Nagy Ferenc, a Budapest Vasutas egykori sokszoros válogatott olimpiai és Európa bajnoki IV. helyezett ököl­vívója 60 éves korában elhunyt. A gyászhír váratlanul ért bennünket, hisz az egykori ötszörös nehézsúlyú bajnok, aki Európa válogatottjába is bekerült, erős fizikumáról volt híres. Nem is olyan régen, több éven keresztül, éppen a magyar ökölvívás második aranykora idején a felnőtt válogatott edzőjeként is tevékenykedett. Bár munkája mindvégig a MÁV-hoz kötötte, az ökölvívástól sohasem tudott elszakadni. Most örökre búcsúzunk tőle. Sportbarátai azonban nem felejtik el, s az ökölvívás aranykönyvében is tovább él emléke.”121 Temetésén nem jelentek meg az élsportolók, nem búcsúztatta sem egyesület, sem a válogatott, sem a sporthatóság. Az előbb idézett megemlékezést Papp László küldte be a Népsporthoz. Családja szomorúan panaszolta: ennél többet érdemelt volna, hiszen egész életét az ökölvívásnak áldozta. Hát ilyen múlandó a sportdicsőség? 121. Népsport, 1977. május 16. 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom