Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
IV. Az egyletek művelődéstörténeti jelentősége
1848 vívmányai és az 1867-es kiegyezés nyomán hazánkban is megindult a polgárosodási folyamat. Ez a folyamat azonban félúton megállt: az eddigi feudális berendezés megszűnt ugyan, de a gyorsan kibontakozó magyar kapitalizmusban a polgárosodásnak csak jogi kereteit sikerült megalkotni valóságos demokratikus tartalom nélkül. A régi uralkodó osztály, a nemesség földjét vesztve elárasztotta a hivatalokat, kialakult belőle az a dzsentri osztály, mely csak azokat tekintette “úri” embereknek, akik érettségiztek és íróasztal mellett keresték kenyerüket. A kétkezi munkából élőket lenézte, magát koldusként is magasabbrendűnek tartotta. Földhöz jutott parasztságunk a föld nagysága szerint egymástól egyre jobban eltávolodó rétegekre szakadt, megszűnt a régi egységes jobbágyság. Az egyre erősödő kisiparos, kiskereskedő és alkalmazotti réteg sokáig nem számított egyenrangú társadalmi erőnek, a hatalomra kerülő nagytőke pedig megszülte az új arisztokráciát, mely rátelepedett a dolgozó nép nyakára. Magyarországon minden jogi lehetőség ellenére sem alakult ki nyugati értelemben vett demokratikus polgárság, a mi társadalmunk a kapitalizmus hatására kasztszerűen elkülönülő rétegekre szakadt. Kialakult egy gyilkos szabad verseny, melyben aki bírta, marta. A feudális kötöttségből szabadult jobbágyutódok, a céhrendszerből kiszabadult iparosok, általában a kisemberek hamar rádöbbentek magukramaradottságukra, megérezték a társulás és a művelődés szükségességét. Mivel a kiegyezés után szabaddá vált a szervezkedés, mindenki igyekezett tagjává lenni valamilyen közösségnek, ahol ő védelmet kaphat, ahol sorstársaival együtt gyarapíthatja tudását, hogy helyt tudjon állni a szabad versenyben. Az 1870-es, 80-as években gombamódra születtek hazánkban a különböző társas körök, kaszinók, olvasóegyletek, jelszóvá lett: Egységben az erő! Műveltséggel a szabadságért! E kettős jelszóval létrejövő társas egyleteink hűen tükrözik a századfordulón kialakuló magyar polgári társadalom megosztottságát. Ahány réteg, annyi egyesület! Mindenki csak a maga szűkebb körében érezte jól magát, mert csak ott tudott igazán megértő társakra találni. így egyleteink, melyeknek célja a polgárosodás folyamatának szolgálata volt, maguk sem tudták lebontani a társadalmi válaszfalakat. így fogalmazta meg ezt a jelenséget a kor egyik tekintélyes ceglédi újságírója: “Nálunk az ostoba kasztrendszer dívik még most is: van itt intelligens-iparos-gazdálkodó osztály, s nincs senki, aki e három osztály érintkező pontját megtalálná, hogy e pontoknál megalkothatná a helyes irányú társadalmat. / 87/ De még egyleten belül is megjelent az elkülönülés vagyon és rang szerint, így írtak a múlt század végén az egyik kaszinói összejövetelről: “Az egyik asztal mellé összeülnek az ismerős családok, a másik mellé meg a másik szintén 96
