Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
III. Az egyleti élet elemzése
Az egyleti tagok rendszeresen bejártak székházukba szórakozni és művelődni. Összetalálkoztak itt jóbarátaikkal, elolvasták a helyi és országos lapokat, megvitatták a világ híreit, iszogattak, kártyázgattak, kellemesen eltöltőitek néhány órát, s így a szűk családi körön túl nagyobb közösségben is otthon érezték magukat. Művelődéstörténetünk máig nem méltányolta, mit is jelentett a polgárosodás folyamatában ez az egyleti klubélet, mely a századfordulón bontakozott ki a vidéki városokban. A túlnyomórészt földműves lakosságnak szórakozása a feudalista társadalmi rendben egészen a XIX. század második feléig az élet nagy eseményeihez kapcsolódott: születés, keresztelő, lakodalom, haláleset alkalmával jött ősze a rokonság, szomszédság, de az összejövetelt csupán az eszem-iszom töltötte ki megbeszélve a család örömeit és gondjait. Az ilyen hagyományos ünnepi alkalmaktól eltekintve a parasztság a kocsmákban töltötte az ünnepi délutánokat és estéket, s nehéz sorsa elől a bor és pálinka “bódulatába menekült” mint Erdei Ferenc írja a Parasztok c. könyvében. Az egyleti székházakban már nem “menekült” senki az ivásba, itt mérséklettel iszogattak, nem került sor soha kocsmai verekedésre, bicskázásra: az egyleti önkormányzat szigorúan megszabta a viselkedési formákat, a vidéki emberek nagyot léptek itt előre a művelt együtt szórakozás terén. Az ivás helyett itt kezdtek kuglizni, biliárdozni, itt tanulták meg a különféle kártyajátékokat és itt társalogtak közérdekű problémákról túljutva az időjárás megbeszélésén. Az egyleti klubokban értesültek a tagok a város és a világ híreiről. Eddig a ceglédi paraszt a kovácsműhelyekben, a piacon és mindenekelőtt a “malom alján” szerezte be értesüléseit a világ eseményeiről. Az egykori vásosszélen a századforduló előtt még tucatjával állottak a szárazmalmok, ahol olyan lassan ment az őrlés - ló vontatta a malomköveket - hogy órákat kellett vámiok a gazdáknak, míg rájuk került a sor. Volt idejük a beszélgetésre. Az itt szerezhető műveltségre utalt Ady Endre, amikor így írt a magyar ugarról: “gémeskút, malomalja, fokos...”. Viszont az egyletekbe bejáró kisemberek már nem falusi pletykákkal űzték el unalmukat, hanem újságot olvastak. A statisztika bizonyítja, hogy Ceglédre a századfordulón még elég kevesen járatták az országos és helyi lapokat, de ez nem jelenti azt, hogy olyan kevesen is olvasták! Egyleteink u.i. mindannyian járattak több lapot, az egyleti székházba bejáró tagság itt rendszeresen olvasta a helyi, az országos lapokat, sőt folyóiratokat. De nemcsak elolvasták a különféle újságokat, hanem meg is beszélték az ott olvasottakat, viták alakultak ki, s ezekből megszületett a közvélemény. A “malomalatti”politizálást így váltotta fel a polgárosulás korában a hiteles tájékozódáson alapuló politikai állásfogatai ás. Cegléd nagy polgármestere, Gubody Ferenc a 9. Klubélet az egyletekben 87
