Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

III. Az egyleti élet elemzése

Kaszinóban alakította ki városfejlesztő terveit, megvitatva szűkebb baráti körével a felmerülő problémákat. A Népkörben szerveződött az egykori cívis utódokból, a nagygazdákból, az a városi ellenzék, mely a paraszti érdekeket igyekezett érvényesíteni a városi közgyűlésben.

Egyleteinkben jutott a lakosság színházi élményhez, itt rendeztek zeneesteket, hangulatos bálokat, népművelő előadásokat, innen kölcsönözték ki a legnépszerűbb regényeket. A néhány elemit végzett egyszerű emberek itt tudták magukat továbbképezni, itt ismerkedtek meg új és kultúráltabb szórakozási formákkal, itt vált az eddig röghöz kötött társas élet magasabbrendüvé, polgárivá. Az egykori pásztorok és foldettúró jobbágyok utódai a XIX. század második felében az egyletek révén alakítottak ki új életformát: a látástól vakulásig tartó munka után legalább ünnepnapokon mindenki belátogatott a saját egyletébe, hogy családján túl más emberekkel is érintkezzen, híreket halljon, új ismereteket szerezzen és kedvére szórakozhasson. Cegléden a vasár- és ünnepnapi istentisztelet mellett rendszeres időtöltéssé vált az “egyletbejárás”.

Mivel szórakoztak az egyleti tagok székházukban az újságolvasás és iszogatás melletti beszélgetésen kívül? Nyáron Cegléden rendkívül népszerű volt a kuglizás. Folyt a versengés a bábuk döntögetésében minden hétvégén. Ez a játék gyakran fogadásokkal volt egybekötve, a versengés így sok nézőt is vonzott. A kuglipályák megnyitása, egy-egy verseny eseményszámba ment, helyi lapjaink gyakran beszámolnak ezekről. A tekeversenyeket legtöbbször vacsora és bál is követte.

Egész éven át, de különösen télidőben kedvelt időtöltés volt minden székházban a biliárd játék. Ez a játék a reformkorban honosodott meg hazánkban. Kezdetben “úri” szórakozásnak számított, de a XX. századra már valamenynyi egylet ivójában, vagy olvasószobájában ott állott a zöld posztóval bevont asztal. A dákót művészien forgató játékosoknak is mindig akadt nézőtábora, élénk “szakmai” észrevételekkel kisérve a versenyszerű játékot.

Az egyleti klubélet központjában mindenütt a kártyázás állott, sokan csak ezért jártak be és éjszakába nyúló kártyacsatákba merültek. A jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy egyleti vezetőink mindenütt igyekeztek gátat szabni ennek a szenvedélynek: meghatározták, milyen alapon szabad játszani, meddig maradhatnak benn a székházban, mert a gondnokok gyakran panaszolták, hogy a kártyázó társaság nem tartja be a zárórát, ha elmerült a játékban.

Állandóan ostorozza a ceglédi helyi sajtó is a kártyaszenvedélyt: “Olyan közszellemet kell megteremteni, hogy a férfiak ne csak a borban, meg a kártyában, aszzonyaink pedig ne csak a ruha kérdésében, a család ügyben, meg egymás megszólásában leljék szórakozásukat.” 781/