Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
III. Az egyleti élet elemzése
3. Egyleti vezetők - egyleti tagság Az egyleti élet színvonala koronként változott. A hanyatlás utáni újabb fellendülés többnyire egy új vezető nevéhez fűződik. Egyleteinket u.i. általában nem a tagság aktivitása vitte előre, hanem egy-egy rátermett vezető ügybuzgalma. Mindig akadtak a múltban ebben az álmos városban is olyan áldozatkész férfiak, akik nem hagyták elaludni a ceglédieket, hanem mozgatták őket, hogy egyéni életükön túl nagyobb közösségben is vállaljanak tevékenységet, közösen alkossák meg a közművelődés lehetőségeit. Kik voltak ezek a vezetést vállaló emberek, az egyleti élet motorjai? Cegléd a múlt század 60-as 70-es éveiben még nem rendelkezett öntudatos polgári réteggel. A lakosság zömét képező parasztság egy-két B. Molnár Sámuel-féle politikus alkattól eltekintve még nem volt alkalmas a vezetésre. A századfordulón már Cegléden is kialakult egy szűk iparos-kereskedő réteg, de nekik még nem volt elegendő társadalmi súlyuk. Szűk volt itt az értelmiségi réteg is: papok, tanítók, tanárok, ügyvédek, orvosok, tisztviselők kis tábora, nekik kellett vállalniok a vezetést akarták, vagy nem akarták, mert csak ők rendelkeztek ehhez szükséges felkészültséggel. Ezért van az, hogy egyleteink elnöki tisztében egészen szűk réteget találunk, többen közülük egyszerre 2-3 egyletnek is elnökei voltak. Ezek közé a sokfelé érdekelt vezetők közé tartozott Nyújtó Pál ref. tanító, Paulovits Károly a Polgári iskola tanára, B. Molnár Elemér ügyvéd, Takács József ref. lelkész, dr. Szüle Károly ügyvéd, Dobos Sándor városi ügyész, stb. Egyleti elnökeink jelentős része egyben valamelyik ceglédi lapnak a szerkesztője is volt. Ez a tény is bizonyítja, hogy ők befolyásolni, irányítani akarták a közvéleményt, tudatosan vállalták az egyletek vezetését. Egyleti elnökeink közül lapszerkesztő volt többek között Halász László, B. Molnár Albert, Hitter Miklós, Takács József, Zámbó János, Paulovits Károly. Divatban volt díszelnöknek felkérni híres, mindenki által jól ismert embereket. A Népkör első díszelnöke maga Kossuth Lajos volt, utána fia, Kossuth Ferenc, az Egyenlőségi Egyleté gróf Károlyi Gábor országgyűlési képviselő. Ezek a díszelnökök persze nem foglalkoztak holmi napi ügyekkel, csak rangot adtak az illető közösségnek. A lelkes vezetőkkel szemben a népes tagság nagyrésze közömbös volt az egylet gondjai iránt, többségüket csak a “szolgáltatás”, az egyletben lehetővé vált klubszerű szórakozás érdekelte. Többször panaszkodnak az egyleti vezetők, hogy nagyon csekély az “aktiv mag”, az a kisebb közösség az egyleten belül, amelyre bármilyen ügyben támaszkodni lehetett. Gyakori volt, hogy az évente egyszer sorrakerülő tisztújító közgyűlést is meg kellett ismételni, mert még ezen sem jelent meg annyi egyleti tag, hogy a választást alkotmányosan meg lehetett volna tartani /tudjuk, hogy a tagok 50 %-a kellett hozzá minimálisan./ Különö-59
