Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története

4. Egyenlőségi Egylet

Alakult 1873-ban. A város déli, délnyugati részének kisparasztjai, a pásztorutódok és a paraszti élettel szoros kapcsolatban álló kisiparosok, bognárok, kovácsok, molnárok hozták létre, hogy közösen harcoljanak az 1848-ban kivívott egyenlőségért, mely ezekben az években már kezdett megbomlani a ceglédi földműves osztályon belül.

Alapító elnök Darázsy Dániel, főigazgató Mikulás János, aligazgató Várótzy László. A századfordulón a legnevesebb elnökük az a B. Molnár Sámuel nagygazda, harcos politizáló egyéniség, aki több egyletnek volt vezetője. Az Egyenlőségi Kör 1896-ban egyhangú lelkesedéssel díszelnökévé választotta Kossuth Ferencet. A XX. század első éveiben dr. Füle László ügyvéd, majd utána egy másik ügyvéd, dr. Hitter Miklós töltötte be az elnöki tisztet. Hitter azonban 1924-ben lemondott tisztségéről, mert a kör dísztaggá választotta Gömbös Gyulát és Prónay Pált, a kor híres két jobboldali politikusát. Ekkor Bogdán Gyula városi tisztviselő lett az elnök, az 1930-as években pedig dr. Szüle Károly ügyvéd.

Az egylet ifjúsági csoportjának egyik lelkes vezetője, Asztalos István /Cegléd, Szivárvány u. 2./ aki pályamunkám írásakor még élt - így emlékezett vissza a kör életére: “Székházunk az Erdő utca 19. sz. alatt állott. Mivel élénk sárgára volt festve, a ceglédiek egyszerűen “Sárga Körnek” nevezték egyletünket. Az utcai frontra nyílt a vendéglői rész, melyet Baranyi József gondnok vezetett lelkiismeretesen. Itt mindig akadtak vendégek, mert bárki betérhetett az utcáról egy italra. Az egyletnek ez jelentette a legnagyobb bevételt, jóllehet a tagok száma mindig elég magas volt, 200 fő körül járt. A vendéglői helyiségben az idősebbek kártyáztak filléres alapon, mi fiatalok elsősorban a biliárdozással szórakoztunk.

A söntésből nyílott az ajtó a nagyterembe, ahol gyakran rendeztünk műkedvelő előadásokat. Én máig is emlékszem a “Sári bíró”-ra, és a “Piros bugyelláris”ra, melyekben szerepeltem. Gyakran rendeztünk bálokat, nekem legkedvesebb az “őszi rózsa” bál volt, melyre a nagy mezőgazdasági munkák befejezése után került sor.

Folyamatos klubéletet csak télen éltünk, nyáron, amikor rengeteg volt a munka, csak vasárnaponként jártunk be, de az ünnepet a legnagyobb munkaidőben is megtartottuk. Nyári időben nagyon kedveltük a kuglizást. Nekünk is hagyományos földes pályánk volt, de 1937-ben ennek a helyén épült föl Cegléd első aszfaltpályája, ahova ettől kezdve a többi egylet fiatalsága is átjárt. Ezen a pályán született meg az országos hírű ceglédi tekesport.

Rendszeresen kirándultunk a Kámáni erdőbe. Többnyire összefogtunk a többi egylet fiatalságával és közösen rendeztük meg a majálisokat. A mi tagságunk kocsikon vonult ki, mert vittük a gyerekeket is, meg az öregeket is.

26