Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története

3. Újvárosi Olvasó Egylet

Az Újvárosi Olvasó Egylet jegyzőkönyvei megtalálhatók az egyik egykori egyleti tagnál /Kaczur Pál, Cegléd, Teleki u. 30. sz./, ennek alapján nyomon tudjuk követni ennek az egyletnek a működését. /Az innen vett idézeteket nem látom el jegyzetszámozással./

Olvasó egyleteink közül ez jött létre a legkorábban. Maga ez a városrész, az “új város” az 1834. évi nagy tűzvész után alakult ki. A város belterületén csak a módosabb gazdák voltak képesek leégett házaikat újjáépíteni, a szegény zsellér családoknak a város vezetése a szabályozott Gerje patakon /Ujárok/ inneni mélyfekvésű mocsaras területen osztott ki olcsó házhelyeket. A város szegény parasztsága így került zömében egyetlen városrészbe, az Újvárosba.

A közvetlen szomszédság révén így született meg olyan korán az egyesülés gondolata: 1872. január 1-én kezdte meg működését az Újvárosi Olvasó Egylet. A szervezés itt kimondottan területi alapon történt, de az elmondottak alapján a tagság mégis egyetlen társadalmi rétegnek lett kulturális otthona. Zsellérek, napszámosok gyűltek itt össze hétvégén, téli estéken, hogy látástól vakulásig tartó munkájuk után némi pihenést, szórakozást találjanak.

Hétköznapokon általában ők nem értek rá “szórakozni”. Még 1932-ben is úgy döntött pl. a választmány a pünkösdi műkedvelő előadással kapcsolatban, hogy nem tarthatják meg, mert “a munkás ifjúság munkában van, azok próbára nem járhatnak”.

Taglétszámuk 100-150 között mozgott, de a tagsági díjból olyan kevés volt a bevételük, hogy abból egyletet fenntartani sémiképpen sem lehetett volna. Ebben az egyletben a havi tagsági díj 20 fillér volt, ugyanakkor a Kaszinóban 2 Pengő! Nem csoda, ha itt a költségvetés alapját a bormérés képezte. Az 1931. évi közgyűlés jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy az előző évi borfogyasztás 10 hl volt, “pénzügyi helyzetünket ez javította.”

Nagy szegénységében ez az egylet is igyekezett tekintélyes embereket megnyerni az elnöki tisztségre, de többnyire csak kisebb városi tisztviselőket, főleg pedig tanítókat kaptak vezetőnek, ők állottak legközelebb a szegény néphez. Alapító elnök Nyíri István gazdálkodó volt, őt követte 1891-ben Dely Károly városházi tisztviselő, majd Hegedűs Károly ceglédi származású fővárosi ellenzéki képviselő. 1911-től Márta János tanító volt az elnök egészen haláláig, őt követte Kiss Ambrus ugyancsak ref. tanító. 1924-ben Papp Ambrus városházi tisztviselőt választották az egylet élére, utána 1931 -ben Réthy Gyula, a ref. iskola igazgatója következett, aki elnök volt egészen az egylet feloszlatásáig.

Az egylet legsúlyosabb gondja székházának fenntartása volt. Bár a nagytermet többször kiadták bérbe különböző rendezvények céljára, mégis gyakran arra kényszerültek, hogy télen csak a söntést és az olvasószobát futsék. 1928-