Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
tópártól (10-12 kh vetés aratómunkájáért) 3-5 nap, félhold harmados takarmányrépa vethetéséért egy nap ingyenmunka járt a gazdának. De a gépesbandákba sem volt könnyű bejutni. Az egész részes tagság ára legalább 2-3 nap robot. De akadt olyan géptulajdonos, aki még ennél is többet követelt. S a szűkös munkaalkalom miatt a kenyérért vállalták. Sőt egy-egy jó aratás megszerzéséért maga ajánlott a vállaló a szokásosnál is több napot, hogy a munkáért folyó versenyben győztes maradjon. S voltak gazdák, akik ezt kihasználták. A robot letöltése is jellemző volt. A mai visszaemlékező még most is keserű szóval jegyzi meg: Az egyik helyen mindig szénakaszálással és a répa első kapálásával töltették le a robotot. A legnehezebb munkák, és a nap is ekkor a leghosszabb. A napszám viszont napkeltétől nagpnyugtáig tartott. A napszámot és a robotot töltő dolgozó étkeztetése a munkaadót terhelte. Voltak bizony közismerten hirhedt tanyák, ahol csak túrót kapott a kaszás, vagy fölözött tejet a kenyérhez. Ebédre tavalyi avas húst főztek - abból nem kellett sok. Ha meggondoljuk, milyen nagy érték volt akkor a sózott szalonna és sózott sertéshús! Nem minden háznál adták a napszámos elé, ha volt is, és kevés gazda padlásán érte meg az újat. Az aratónak mérendő két-három kilogramm szalonna mindig súlyos alku tárgyát képezte, de ehhez ragaszkodott az arató, mert otthonról nem tudta biztosítani ezt a nehéz munkához. A fenti kedvezőtlen jelenségek nem általánosak, de voltak. A fösvénységben néhány kirívó név és eset közismert volt akkor, ma már csak az idősebb korosztályok tagjai őrzik emlékezetük mélyén az egykori szegénység emlékével együtt. A kocséri földek nagykőrösi tulajdonosai többnyire kertészbérest tatrottak birtokukon, akinek kommenciót mértek. A gazdaság irányítását maga a tulajdonos végezte, sűrűn és váratlanul érkezve a tanyára. Ezek némelyikén viszonylag színvonalas gazdálkodás folyt, tejtermelő vagy hizlaló állattartás, és ennek megfelelő takarmánytermelés (pl. lucerna). A műtrágya-használat kezdeti lépése is ezeken a birtokokon tapasztalható a 30-as évek vége felé. S a kertészbéres család életkörülménye ? Az évi kenyér biztosított volt a kommenciómérés formájában, de a felnövő gyerekeket cselédnek kellett állítani. S egy. élet szerzeménye, ha nagyon takarékoskodtak, és emberséges volt a gazda: 1-2 hold homokföld, kicsi házzal, ahol öreg korukra meghúzódhattak. A házas sorba kerülő család kertész, kertészbéres, ha némi anyagi alaphoz jutott esetleg házasság révén, később felesbérlőig vihette. És aztán kezdődött volna a körforgás élőiről. A kocséri népnek ezek a rétegei az egykori kis és középparaszti rangsorú 96
