Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
dők vásárolták fel a kocsériak feleslegét. Szomszédok, rokonok összefogásával lőcsös kocsikon szállították cséplés után raktárra (Nagykőrösre) a termést. Az árát is többnyire a kereskedőnél hagyták kamatra. Az 1929 őszén bekövetkezett gazdasági világválság sok kocséri gazda gabonáját elvitte árastól, mert a kereskedő „csődöt mondott.” Még ennél is nagyobb bajba jutottak azok, akik a jó gabonaárakra alapozva banki hitelből földet vettek, vagy nagy ház építésébe kezdtek - „nagy adósságba verték magukat” -, ahogy itt mondani szokás. A 33 pengős búza árának 9 pengőre való zuhanása, a kamatláb 15-23 %-ra emelkedése teljes tönkremenést jelentett jó néhány kocséri birtokosnak. Csak az úgynevezett „védettség” mentette meg őket a dobraveréstől.10 A földjén kint lakó, egész családjával dolgozó, adósságtól mentes birtokosok minden kategóriában többnyire átvészelték, a gazdasági válság éveit. De nehéz évek voltak, és kemény küzdelem folyt nemcsak a megélhetésért, hanem az újratermelés biztosításáért is. Ez utóbbi éppen a nagyobb birtokkal rendelkezők rétegének némely családjában olyan gondolkodási és magatartási formákat alakított ki, amelyek nem éppen dicséretesek. Bizony a fösvénység és a kiuzsorázás jelenségeivel is találkozhattunk. Kényelmetlen tükör, de nézzünk bele. A kocséri mezőgazdasági foglalkozású lakosság némi földvagyonnal vagy bérlettel bírva is munkát keresett és vállalt az ugyancsak mezőgazdasági foglalkozású, de nagyobb birtokkal rendelkező gazdáknál. A családtagok számától, továbbá a föld minőségétől függően munkát vállalni kényszerült máshol esetleg a 10-12 hold tulajdonosa is, de szintén az előbbi okok függvényeként időszaki bérmunkást (napszámost) alkalmazott már esetleg a 12-15 holdon gazdálkodó is. A szegényebb családok éves cselédnek szegődtették a serdülőt, május 1-től október végéig pásztornak iskoláskorú gyermeküket. - Még a legénykorú cseléd sem ülhetett mindenütt a gazda asztalához étkezéskor, bár egész nap együtt dolgoztak - igaz, sok helyen a család kisebb gyermekei sem. Az iskolás pásztornak hiába kezdődött a tanítás, sok mulasztásra kényszerítette a szolgálat, illetve a gazdája. A legtöbb törpe- vagy kisbirtokkal rendelkező család igyekezett a kenyérkeresetnek ezt a módját elkerülni. Az évi kenyér beteremtését aratás és harmados kapás vállalásával, cséplőgépnél való munkával próbálták biztosítani. A 12—14 éves gyerek már aratómunkás volt apja mellett, mint marokszedő. A 30-as évek első felének nem nagyon hangoztatott emlékei közé tartozik, hogy a fenti vállalásokhoz robotmunka végzése volt kötve. Egy kaszás ara-10 Az adósságot a birtokra táblázták, viszont árverési tilalom védte. 95
