Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

fiatal facsemetéknek „tolvajlásáért a lopott vesszőkkel a nép előtt való kiállítással és áristommal” büntettek.80

Mindenesetre elődeink törekvése nem volt hiábavaló. Fásítási tevékenységeiknek írásos nyomai nyomon követhetők 1839-ig. A Nagy Erdő mellett a Kis Erdő, az akácfás tanyák, a nyílegyenes fasorral szegélyezett dűlőutak bizonyítanak a gyakorlatban.

Ez utóbbiakat csak korunkban számolják fel egymás után, teret készítve a modern nagyüzemi gazdálkodás tábláinak és gépóriásainak. Helyettük új erdők születnek a község területének más részein.

A XVIII, század utolsó évtizedére kialakult gazdálkodási mód, a jászapátiak Kocsér pusztára vonatkozó módszerei aztán nem sokat változtak a XIX. sz. közepéig, illetve 1863-ig.

A két csárdán kívül egy ideig csak néhány szerény „középülete” van a városnak: um. „Kis Ház”, „Csősz Ház”, istállók. 1777-ben már a kocséri „Hivatalos Háznál” kötnek szerződést illetékes tanácsnokok egy mesterrel kutak, istálló és csőszház famunkálatainak elvégzésére. 1781-ben a jászapáti cigányokat rendelik le 20 ezer vályogtégla verésére. Ebből istálló, s az Új Háznak nevezett épület készült el 1783-ban. Azóta is Ház Laposának nevezik a falu alatt észak felől elterülő gödrös lapost, ahonnan a vályogot verték. Az Uj Ház közelébe állították a kőkeresztet, amelyet a jegyzőkönyv így rögzít:

„Anno 1784. 30a old. IV. ° Pro memorió prothocolaltatik: Hogy Sumtibus Oppidanis Kotséri Pusztánkban az Uj Ház előtt Kő-kereszt felállíttatott, amellyet azonnal ide való T. Plébános Esperes Nagy Gábor Úr fel is szentelt. . . Jász Apáthy város lakosi állították a Keresztet Kocséron 1784. esztendőben.”

Később köréje temetkeztek a puszta lakosai a rom körüli új temető megnyitásáig, 1881-ig. A homokkőből készült barokk faragott feszület talapzatán csaknem 200 évig dacolt a pusztai szelekkel, az idő vasfogával. Környékéről a régi sírokat rejtő dombot az 1950-es évek elején hordták le a volt piactérre (ma: Felszabadulás tér), hogy ott parkot létesítsenek. Az elődök porával vegyült földben nagyra nőnek a fenyők, örömére és gyönyörűségére a falu lakóinak, csodálatára az idegeneknek. A kőkeresztet 1975 őszén bontották le, roskadozó állaga miatt már közveszélyt jelentett. Sajnos, restaurálásával senki sem foglalkozik, s így lassan az enyészeté lesznek máladozó darabjai.

Az „Új Ház” lett a pusztaháza, 1785-től benne lakott a pusztagazda, akit a jászapáti közgyűlés választott, s a városi vezetők előtt tett esküt. Feladata kezdetben Kocsér pusztán a közbirtokosság vagyonának felügyelete, a köz-80 Jászapáti jkv. 1793. IV. 27. 61. sz. határozat.

44