Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig
munkák irányítása, a népesség szaporodása után a közöttük való igazságtevés. Be- és elszámolási kötelezettséggel a jászapáti tanácsnak tartozott. Tevékenységéért fizetést és földhasználati jogot kapott.81 Pusztabírók voltak Kőcser pusztán82 1785-től 1790 1812 1833 1838 1848 1848-1850 1850-1854 1854-1857 1857-1859 1860-1863 1863-1866 1872- 1873 1873- 1877-ben van pusztagazda. Az első neve ismeretlen. „ifjú Tajty Miklós pusztagazdának választatott” „Sóti Istvány Ferenc pusztagazda legyen” „Kökény József 3 évre kocséri puszta gazdának fogadtatott” „Vágó Istvány puszta gazdának választatik” „Sóti József pusztagazda elmozdítása” „Tajthy Gergelyt puszta gazdának választották” „Sóti József puszta gazdának választatik Tajthy Gergely helyett” „Sóti Józsefet pusztabírónak ismét megválasztották” „Bátor Józsefet pusztabírónak választották” Bállá Ferenc a pusztabíró Utasy József a pusztabíró Lóczi Miklós a pusztabíró Dósa Pál a pusztabíró Lóczi Ferenc az utolsó pusztabíró Választott tisztségviselők Jászapáti társadalmában (1790. október 1.) Főbíró (1) másodbíró (1) hadnagyok (2) polgárok (4) tizedesek(3) kerülők(4) sz ékbír ák (2) Szokás szerint hivatali esküt tesznek. 81 1785-ben a puszta gazdának kaszálót, 1790-től vetés alá való földet, 40 forintot; az 1860-as években 25-30 hold föld használatát és 100 forintot biztosítanak az egyéb jövedelmek mellett. 82 A jegyzőkönyvekből és a Mutatókból összegyűjtött nevek többnyire idézve. 45
