Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
A község területén levő épületekben, létesítményekben számottevő kár a háború folyamán nem esett. Néhány becsapódott akna, nagyobb menynyiségű gépfegyvergolyó nyomait őrizték a falu házai. A harci tevékenységek csendesebb változata is elegendő volt a felszabadításhoz. Kocsér II. világháborús véráldozata mégis nagy. A frontokon elesett katonai szolgálatot teljesítők száma 93 fő. Részben a község területén, részben az ország más helyein vesztette életét a háború ideje alatt 19 polgári személy, közöttük 6 gyermek. A községből a zsidótörvény értelmében elhurcolt egy családnak három tagja nem tért vissza Auschwitzból. A közélet indulása10 A községbe érkező harcoló katonai hullám nem érdeklődött a közigazgatás ügye iránt. Kapcsolatfelvétel a lakossággal részben tolmács, részben a magyarul is tudó román katonák útján történt. Még november 1-én este román tiszteket szállásoltak be a főjegyzői lakásba, közülük négy magyarul is beszélt. A főjegyző, Zelenka István otthon tartózkodott. A községházáról az iratok közül az anyakönyveket már előbb a lakására vitte, így egyedül ezek vészelték át a háborút. A felszabadító román csapatokat felváltó szovjet egységek parancsnoka érkezésük napján, november 4-én megkerestette a főjegyzőt és a második bírót. Megerősítette őket hivatalukban, és feladatukká tette a község polgári életének helyreállítását: nyittassák ki a boltokat, őröljön a malom, szervezzék a tanítás megkezdését. A szovjet katonai parancsnokságoknak a polgári lakosság megnyugtatását, a közélet indítását célzó intézkedései között olyanokat is találunk, mint engedély adás, sőt biztatás a templomok kinyitására és istentiszteletek tartására. A kocséri plébános, Lesnyovszky Armand november 20-án tért haza Nagykőrösről, ahová a kiürítés alkalmával jutott. Az ottani szovjet parancsnokság saját kérésére hazatérési engedéllyel látta el. Itthon közvetítéssel hozták a helyi parancsnok tudomására megérkezését, és hogy szeretné működését megkezdeni. A szovjet tiszt kijelentette: ,,Annak semmi akadálya nincs.” - S így november 25-én délben, 31-napi szünet után a plébános meghúzatta a templom harangjait. Rendkívül nagy hatása volt. Könnyes szemmel hallgatták a lakosok, az áhított béke hangja csendült fel újra. 10 ANTAL Domokosné i. ni. 10-12 1. 156
