Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
Német egységek is érkeztek a faluba a kiürítés ideje alatt, a 24. páncélos hadosztály egyik ezrede. Október 28-án mind a magyar, mind a német egységek elvonultak, a Kecskemétért folyó harcokba vetették be őket. Az V. magyar tartalék hadosztály itt morzsolódott fel, illetve hullott szét.® A faluban kisebb egységű magyar katonaság maradt, amelyik némi ellenállást fejtett ki az előnyomuló román katonasággal szemben. 1944. október 31-én délután 3-4 óra között a tiszakécskei határ felől román katonaság érte el a község határát. A kőúttól dél felé, a határút mentén a IV. és III. dűlő között húzódott vonaluk. Némi előnyomulást is tettek, egyelőre tűzszünettel. Estefelé kezdték aknával lőni a községbe vezető kőutat és a falut. A templomot és egy-két házat ért találat. November 1-re virradó éjjel is lehetett hallani akna- és egyéb könnyűtüzelést, hajnalban puskaropogást. A községben levő kis számú magyar katonaság a templomromnál és a falu közepén felállított ágyúkból viszonozta a tüzet. November 1-én kora reggel 5-7 óra között a tiszakécskei műúton mozdult előre a román gyalogság és kocsikaraván. Átkaroló mozdulattal a IV. és III. dűlőn is közeledtek a falu felé. Ezek délről vonultak be a községbe. A magyar katonák közvetlenül a románok bevonulása előtt hagyták el a falut északnyugati irányban. A község teljes felszabadítása a déli órákban történt. Az előőrsök a nap folyamán a IX. dűlő vonalát érték el. Rövidesen megérkezett az addig Szekerkánál állomásozó román parancsnokság, amely az előnyomulás irányítását a továbbiakban innen végezte.6 7 A község határának teljes elfoglalása november 2-án délután fejeződött be.8 Erősebb fegyveres harc a község határának a tiszakécskei műúttól északra eső területein volt a VI-IX. dűlőkben, valamint a Petőfi iskola körül. A XIII— XIV. dűlőben is halva maradt egy-egy magyar vagy román katona. A község határában vívott harcokban elesett katonák száma körülbelül 16-18, fele magyar, fele román. Később a község temetőjében helyezték el őket közös sírban. A bevonuló román katonaság összeterelte a községben található férfiakat. A fiatal fiúk és idősek kivételével, mintegy 30 főt a front elvonulásának idejére hátrább vontak, majd három nap múlva a polgári személyeket igazoló papírral hazaengedték.9 6 PATAKI Ferenc i. m. 17. Î. 7 1964-ben a felszabadulás körülményeinek tisztázására meghallgatott sok kocséri lakos közül néhány: Rimóczi András, Rimóczi Miklós, id. Horváth Zsigmond, Járvás István, Péli Imre, Bartha Lászlóné, Járvás József, id. Járvás Józsefné. 8 Rapi Ferenc és Molnár Imre kocséri tanítók személyes élménye és gyűjtött adatai. 1964. 9 Utas8y Miklós és Miklós Ferenc tanárok (1944-ben képzős diákok) személyes élményük alapján adott tájékoztatás. 1964. 155
