Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
(1925-től) kezdve igen élénk társasági élet folyt itt. Könyvtárfelelősök voltak Seres Mihály majd Antal Domokos tanítók, végül Kotschy Richard községi állatorvos.6 Bár régen szervezett, de saját székházzal csak 1927-től rendelkezett a népes Gazdakör. Száz kötet körüli állományának többségét a Földművelésügyi Minisztérium adományozta. Valószínű, hogy az 1901. évi eredetű községi népkönyvtár anyaga is részben idekerült. Mezőgazdasági szakkönyvek, kisebb részben szórakoztató olvasmányok képezték az összetételt. A kör utolsó könyvtári felelőse Rapi József volt.7 A legkésőbb alakult iparosköri könyvtár utolsó kezelője Utassy Ferenc mintegy 150 kötetnyi állományra emlékezik. Említésre méltó még két tanyai olvasókör. Az egyik a 20-as évek végén az alvégi Kálmán-féle iskola környékén létesült. Perneczky Károly akkor ott működő tanító így emlékezik rá vissza8: „Szűrszabó József telkén társadalmi munkával építettünk egy kis szobát és „Olvasókör” címén nyitottuk meg egy kis könyvtárral. Vasár- és ünnepnap összejöttek a tanyai emberek, olvastak, kártyáztak és tekéztek, valamint beszélgettek.” A másik a kaparóházi Olvasó Egylet, amelynek évtizedekig elnöke és rendszeres felolvasója Urbán Imre gazda volt. Némi könyvállományt itt is tartottak, de különösen a heti újság szépen hangsúlyozott, értelmes felolvasását kedvelték a tagok. A gyengén vagy sehogy sem olvasók így jutottak némi ismeretszerzéshez. Körülbelül 7-800 kötet könyv állt tehát a felszabadulás előtt a lakosság szűkebb és meghatározott rétegeinek rendelkezésére. Ugyanis a társadalmi körök csak saját tagjaiknak kölcsönöztek könyvet meghatározott napokon, rendszerint csütörtökön (piacnap) és vasárnap, esetleg alkalomszerűen, mint a Társaskörben. A tehetősebb és irodalom iránt is érdeklődő lakosok, főleg értelmiségiek kisebb-nagyobb családi könyvgyűjtemény létrehozásával igyekeztek igényeiket kielégíteni. A két világháború közötti közművelődési állapotokat tekintve községünk tulajdonképpen a jól ellátottak közé tartozott. Közművelődési célokat szolgáló könyvtára négy is volt az iskolán kívül. S ha a Pest vármegyei Népművelési Bizottság 10 éves működésről való beszámoló (1932) könyvtárakra vonatkozó adatait nézzük, akkor tudunk viszonyítani.9 ,,1927-től 23 nagy, 41 közép, 51 kis és 58 tanyai könyvtárat adományozott 6 Uo. 7 Uo. 8 Perneczky Károly nyugalmazott tanító (1902—1977. III. 10.) Tanítói pályámra emlékezem vissza c. kézirata. Keltezése: 1976. jiínius 14. 9 Pestvármegye népművelés IV. 1932. 426—437. 1. 145
