Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
Az állattenyésztésben nagy szerepet kapott a baromfitenyésztés: csirke, liba, pulyka. Az Angliába exportáló nagykőrösi Benedek-cég Miklós-napi és karácsonyi pulykaszállítmánya tekintélyes hányadát a kocsériaktól vásárolta. A nagyállat tenyésztésben különösebb eredményeket produkálni éppen a takarmánytermelésre kevéssé alkalmas föld miatt nem tudtak a kocsériak. Az igaerőt biztosító lóállomány eltartása is nagy súllyal nehezedett a kisebb gazdaságokra, azonban a földművesmunka elengedhetetlen feltétele volt akkor, ugyanis gépi erő a szántás-vetéshez egyáltalán nem létezett. A ló nélküli gazdaságok földjét rendszerint gyalognapszámmal fizetett bérért szántották a lótartók. A szarvasmarha-állomány a fennmaradt adatgyűjtő jelentése szerint jelentős. Legalább egy tehén tartásával a család táplálkozási gondja csökkent. Itt ún. „tejhaszon” piacra vitelével, majd 1936-tól a megalakult tejcsarnokba való adásával havonkénti pénzhez is jutott a lakosság. A szarvasmarha eltartása kisebb és nagyobb gazdaságokban egyaránt nyáron legeltetéssel történt. Még a dűlőutakat is bérbevették erre a célra. A takramányrépa és a napraforgószár leveleinek lefosztásával igyekeztek pótolni az állatok jótartására a legelést. Jobb minőségű földön egyedül a csalamádé szerepelt zöldtakarmányként, természetesen csak másodvetésként. Hozama az időjárás függvénye volt. A sertésállomány sorsa különösen a 30-as években nagyon bizonytalan volt. A kamarai jelentés szerint is: „A sertéspestis és sertésvész elég gyakori”. Rendkívüli „csapásként” sújtotta a lakosságot egy-egy ilyen járvány. Állatállomány 1935-ben:11 643 db nóniusz ló 874 db siementali szarvasmarha 1397 db sertés 376 db rövidgyapjas juh. A 30-as évek végétől a háborús konjunktúra igen fellendítette a kocsériak termelőkedvét. A saját birtokán gazdálkodó parasztcsalád legfőbb álma a jó két ló s a 6-8 mázsára biztosított ún. féderes kocsi, amely lehetővé tette szinte a legrosszabb úton is az érzékeny áru károsodás nélküli szállítását. Ezenkívül vasárnap, de főleg a csütörtöki piaci napokon pokrócos karosülésen ülve berobogni vele a faluba. Ez rangot, jómódot jelentett. Ezt el tudta 17 17 Mezőgazdasági Kamara Statisztikai gyűjteménye. 1935. PmL Nagykőrös. 100
