Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
érni a szorgalmas középparaszt is. Igaz, az ,,ő karos ülése” a takaró alatt csak szénával tömött zsák volt - de ez nem látszott. Bizony sok gondot és kiadást jelentett ebben a kategóriában még a gazdasági szerszámok karbantartása, beszerzése is, pl. a ló patkoltatása, kocsijavítás, nem is beszélve a lószerszámról. Nagyobb gazdasági eszköz, vetőgép, vas- és láncborona, a gabonatisztításhoz kézzel hajtott ventillátoros rosta csak a nagyobb gazdáknak volt. Leginkább a nagycsalád közös birtokában maradt belőlük egy-egy még a 40-60 holdas szülőktől örökölve, s azt használták felváltva az utódok közösen. A nagy és kényelmes rakodófelületet, nagyobb teherbírást biztosító ún. tábláskocsi 1945 előtt csak néhány nagyobb gazda udvarán volt található. A fellendülés éveiben került sor a gazdasági felszerelések felújítására, a tanyai lakóházak némi korszerűsítésére, egy-egy szoba lepadlózására, a nyitott folyosók cementlapozására, a szalmatetős ólak, nádtetős istállók cserepezésére. Egy-két gazda kipróbálta a műtrágyát is, de általános ismeretéről és használatáról nem beszélhetünk. Erről a szintről nem elképzelni, de megálmodni sem lehetett a mezőgazdaság átalakulásának, modernizálódásának, az igények és elképzelések fejlődésének azt a mértékét, amelyet ma, 1977-ben reálisnak tartunk. A GAZDASÁGI ÉLET EGYÉB ÁGAI Kisipar Községünk földrajzi helyzetéből és mezőgazdasági jellegéből következik, hogy ipari múlttal nem rendelkezik. Csupán a földműves lakosság szükségleteit kielégítő kisipar szokásos ágai vertek gyökeret a múlt század végén az akkor még döntően máshonnan ideköltöző iparosok révén. Ezek nagyobbik része tartósan letelepedett, azonban egy-egy szakma öröklődő folytonossága nemigen alakult ki. Elköltözők és idejövök is mindig akadtak. A többség azonban rendszerint beházasodással, némi földvagyon szerzéssel véglegesen kötődött, s az ipar űzése mellett a gazdálkodással kiegészült jövedelem biztosította a jobb megélhetést. Visszatekintve Kocsérnak pusztabeli állapotára, sokáig szinte egyetlen ipari jellegű foglalkoztatással találkozunk. Az építendő istállók, házak tetőszerkezetének összeállítására ácsmestereket fogadtak.18 18 Jászapáti jkv. 1777. június 7. 101
