Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944

kívül az 1896-ban létesült pálinkafőző üzemével - amely 1924-től konzervgyárrá alakult át - a kocsériak legközelebbi felvevő piaca lett.

A zöldcsövű, konzervgyári zöldbab termelésének megindulásáról a 20-as évekből fennmaradt egy „keservesen humoros történet. Az egyik „tizenvalahányadik dűlőbeli” kocséri gazda a körösi piacon jártában tapasztalata, hogy igen jó pénzért veszik a zöldbabot. Meglepetésében nem vizsgálta meg közelebbről a zöld halmokat, csak arra gondolt, hogy kukoricaföldjén szépen csövesedik már a köztesként termelt bab. Hazatérve nagy titokban - hogy a szomszédok ne részesüljenek e nagy szerencsében - leszüretelték a fehér - babtermést. A piacon aztán kiderült, hogy másfajta zöldbabot vásárolt ,,a zsidó”. A kárvallott família titka aztán kipattant, és kárörvendő szóbeszéd tárgya lett sokáig.14

A szántóföldön termelt kertészeti növények közül a harmadik évtized fordulójától kezdve vált uralkodóvá a paradicsom. Az akkor ismert egy-két fajta kitűnő minőségűre érett a kocséri homokon. A Mezőgazdasági Kamara 1935-ös adatgyűjtése szerint is:

,,A gyümölcstermelés szépen fejlődik, úgyszintén a csemegeszőlő-termelés is. Paradicsom- és zöldségtermesztéssel előszeretettel foglalkoznak, paradicsom 56 kát. hold

uborka 81 kát. hold

káposzta 27 kát. hold

mák 26 kát. hold

Főtermés a rozs 3000 kát. hold.”15 A nagykőrösi mellett a 31-km-re levő szolnoki piacnak is nagy szállítói voltak a kocséri termelők. A saját termését vitte, aki tudta, a saját igájával. Legkésőbb este 9 órakor kellett indulni, és egész éjszakai ballagás után a szolnoki piacon láthatta meg a piacozó a felkelő napot.16 A korai érkezés egyben a jó helyfoglalást is biztosította. A Kocséron termelt zöldség és gyümölsfélék, különösen a paradicsom, krumpli, szőlő közkedvelt volt a szolnoki vásárlók előtt. Még dömping esetén is elkelt a kocséri áru jelentős része. Bár a gazdasági válság éveiből ma is élő emlék még a város alatt az út két oldalára forgatott paradicsomhalmok látványa. Mázsája 50 fillérért sem kellett, s hazahúzatni nem volt érdemes.

A szorgalmas termelő és piacozó hajlandóságú kocsériak eljutottak érzékeny árujukkal még Tiszántúlra is: Törökszentmiklós, Kunszentmárton piacaira - időben egészen 1960-ig.

14 Urbán Pétertől,(1899-1969)édesapjától hallotta a szerző pontos hely és név megjelöléssel a történetet.

15 Pml Nagykőrös. A Mezőgazdasági Kamara 1935. évi adatgyűjtése.

16 A szerző gyermekkori élménye is.

99