Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
VII. fejezet: Zárszámadás, 1988
hogyan tudunk a piacorientáltság elsőrendűségének feladatával megbirkózni. Gondolom, akkor cselekszünk helyesen, ha mindezek figyelembevételével értékeljük az 1988. évben végzett munkát és főleg az 1989-es feladataink meghatározását.- Létszámgazdálkodásunkról megállapítható, hogy az év eleji átcsoportosításokat is figyelembe véve, a humanitás volt a legjellemzőbb. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy mind az alaptevékenység ágazataiban, mind az ipari főágazatban nem a dolgozók elküldése, hanem adott esetben tevékenységük gazdaságossá tétele volt a jellemző. Ez irányú munkánkat az egyre keményebbé váló gazdasági versenyben is így kívánjuk folytatni, természetesen a nyereségesség elsőrendűsége mellett.- Szövetkezetünk területi adatai hasonlóak az elmúlt évihez. Itt az idén sem tervezünk változást, azonban az új földtörvény adta lehetőségek jobb kihasználását mindenképpen tervezzük, elsősorban olyan földek további haszonbérbe adásával, amelyeket nagyüzemileg nem lehet nyereségesen hasznosítani. Ehhez azonban nagy szükség lenne a föld reális értékének minél előbbi megállapítására. 1988-ban 179 hektárt adtunk el, vagy haszonbérbe, amiből 3 millió forint árbevétel keletkezett. Ez az összeg is bizonyítja, hogy a nagyüzemi termelésre alkalmatlan területek hasznosítását a jövőben elsősorban a szövetkezet által integrált egyéni vagy csoportos művelés és értékesítés teheti eredményesebbé. Javult, de tovább kell javítani a termőfölddel való gazdálkodást, elsősorban a piaci követelmények irányában. Gyep- és erdőgazdálkodásunk még mindig a meghatározott intézkedések szintjén kullog, pedig a jelenlegi helyzet, de a jövő is azt követeli tőlünk, hogy ha valaha szükség volt meglévő értékeink kihasználására, akkor most igazán szükség van. Éppen ezért lényeges elsősorban a szarvasmarha-ágazat gyepre alapozott takarmányozása. Igaz, hogy a takarmány termő területek rovására tovább növeltük a magasabb nyereséget biztosító növényeket. Az elképzelés jó volt, de nem minden úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. A növénytermesztés hozamait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy gabonából az utóbbi évek legjobb termésátlagát sikerült elérni, ami 45,7%-kal magasabb, mint az 1987. évi volt. Ezért véleményünk szerint az ott dolgozók valamennyien elismerést érdemelnek. A mák és a len termése és minősége azonban nem volt a legjobb, ami komoly figyelmeztető mindannyiunk számára mind technológiát, mint a tisztí-66