Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
VII. fejezet: Zárszámadás, 1988
tást, tárolást és az értékesítés kérdését illetően. Az 1989. évi tervet az itt szerzett kellemetlen tapasztalatok mélyre ható elemzésének eredményei alapján készítettük el.- Sajnos, napraforgóból 35,4 százalékkal, kukoricából 16,2 százalékkal kevesebb termést takarítottunk be, mint 1987-ben. Éppen ezért 1989-ben mindkét növény területét csökkentjük. Igen jó eredményt értünk el a szója termesztésében, ami az országos eredményekben is elismerésre méltó, még akkor is, ha az ismert közel 27 q termésátlagot öntözve sikerült elérni. Cukorrépából az elmúlt éveknél lényegesen jobb termést sikerült elérni, ami hektáronként az 1987. évihez viszonyítva 50 százalékos javulást jelent. De komoly gond az öntözőtelep működtetése, a magas amortizáció, (6 137 000,- Ft) és az energiaárak ismételt növekedése olyan pluszköltséget hárít ránk, amit a vízelhelyezésért kapott 2,- Ft/m,3 csak 60,6 százalékig fedez. Ez ügyben minden érdekelt fórumot meg kell járni, hogy legalább a kiöntözés költségét megtérítsék, mert ha ezt nem kapjuk meg, akkor nincs az a növény, amit ott nyereségesen lehet termelni. Azt pedig nem kívánhatja senki, hogy a kommunális célok megoldását úgy vállaljuk magunkra, hogy a szövetkezet kollektívájának évente 4-5 milliós veszteséget okozzon.- Összességében a növénytermesztési főágazat árbevételi tervétől 12,6 százalékkal, eredménytervétől 4,7 százalékkal maradt el. Munkabér-felhasználásunk a tervhez viszonyítva 9,1 százalékkal nőtt. Ennek ellenére az a véleményem, hogy elsősorban a növénytermesztésben dolgozó fizikai dolgozók és a vezetők zöme elismerést érdemlő munkát végzett, amiért e helyről is fejezzük ki köszönetünket.- Az idén a növénytermesztésben működő önelszámoló egységek hozamának növekedésével szemben inkább az intenzívebb kultúrák további növelését és a minőségi mutatók javulását helyezzük előtérbe. így őszi búzából a jó minőségű lisztet adó fajták termesztése, humán célú olajlen fajta finn exportra, vagy a mák tőkés exportra előállítása, de ide sorolhatom a mustárt és a nagy olajtartalmú napraforgó, de a szójaterület növekedését is. Mondhatná valaki, hogy ezzel a vetésszerkezettel nem kockáztatunk-e ismét erőnkön felül vagy túl sokat? Erre az a válaszom, hogy a meglévő és beszerzendő eszközeink biológiai, kémiai és szellemi kapacitásunk minden részletre kiterjedő előkészülettel nem lenne képes e feladatok sikeres megoldására. 67
