Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
IV. fejezet: Három portrévázlat
IV. fejezet Három portrévázlat 1. Józsa Istvánt azon a ceglédi sportcsarnokbéli tanácskozáson láttam először, ahol kimondatott a verdikt: a Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezet beolvad - nem egyesül! - a Lenin Tsz-be. Persze, kellő módon előkészített házasság volt az esemény, hiszen már akkor megannyi hír terjengett úgyszólván fővárosszerte is arról, vajon miféle kiút kínálkozik egyáltalán? Egyebek közt tartotta magát egy teória, miszerint Czerván Márton, a Rákosvölgye Tsz elnöke fölajánlotta volna: kész a ceglédiek befogadására a különben egyáltalán nem sanyarú sorsú rákoskeresztúri téesz kebelébe, ámde megvan ennek a föltétele: ne emeljék föl a ceglédi földek aranykorona-értékére a sajátjukét, mert akkor már rosszul járnak.. . így, vagy úgy, nem feladatom ama kiút meglelésének módozatait utólag kinyomozni. Az előkészítésről azonban kezemben tartok egy dokumentumot: 1987. március 26-i dátummal születik egy közgyűlési határozat a Leninben, amelynek előzményeként - március 9-én - vezetőségi ülést tartottak. Nos, itt a befogadást, illetve a beolvadást előkészítő bizottságot választották meg, amelybe négyen jutottak be a Leninből, hárman a „bekéredzkedő” szövetkezetből. Elnökül Józsa Istvánt választják, s március 26-ig úgyszólván naponta üléseznek. Mire jutottak? íme, passzusok az említett dokumentumból: „A bizottságban egyértelműen megállapítást nyert, hogy a két szövetkezet egyesülése azért látszik a legjobb megoldásnak, mert a területek teljesen összefüggően határosak, az alaptevékenység azonos, az egyesült szövetkezet termőhelyi adottságai lényegesen javulnak. A ceglédi Lenin Tsz-ben meglévő gép- és járműkapacitás, szárító és vetőmagtisztító, valamint tárolótér és keverőkapacitás elegendő a két szövetkezet terményeinek meghatározott szintű termeléséhez, feldolgozásához, illetve tárolásához, természetesen a gép- és járműpark célszerű összevonásával. Nagy jelentőségű 40
