Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
II. fejezet: A tudós, egy volt téeszelnök és a nyugdíjas városi párttitkár
tem a városi pártbizottságra agitprop, osztályvezetőként, s 1953 tavaszán tudtam meg, hogy ez volt a rehabilitálásom. Maga a megyei első titkár, bizonyos Nagy elvtárs jött le ugyanis Ceglédre - a keresztnevét már elfeledtem -, s a piacon tartott beszédet, majd látva, hogy nincs rózsás kedvem, megnyugtatott: „Azzal, hogy pártvonalra vittük át, rehabilitáltuk..Később, már a hatvanas években, el akartak volna vinni, de akkor már én mondtam, hogy most meg ez volna a büntetés...- Tehát jól beilleszkedett, pedig a mezőgazdaság átszervezése itt sem lehetett leányálom...- Nem volt az, mitagadás, de 1951-ben már termelőszövetkezeti várossá lettünk. Még abban az évben pártiskolára vittek, s a szemináriumon azt vitattuk, vajon az átszervezést követően visszaesik-e az agrártermelés, a tapasztaltakból következtetve úgy foglaltam állást, hogy igen. Volt kis kellemetlenségem az oktatótól, dehát csak azt mondtam, amit Cegléden láttam.- Milyen pszichikai eszközökkel dolgoztak a parasztok meggyőzéséért?- Hát például volt a már említett Nagy elvtársnak egy afféle kezdeményezése, hogy ki kell pécézni a kulákokat, s rájuk kell irányítani a lakók figyelmét, hogy követeljék kitelepítésüket. Ez az, amit a Szovjetunióban likvidálásként emlegettek, bár az inkább a halállal volt egyértelmű, nálunk csak a kitelepítés járta.- Hová?- Nem volt megjelölve a hely, de nem is tudhattam meg a gyakorlatból, mert a lakók nem reagáltak, illetve azt mondták, hogy ez így bizony nem megy. Kétségtelen, hogy kerültek a kuláklistára középparasztok is, s Cegléd kulákvárosként volt elkönyvelve az országos vezetésben. Dimitrov Martin bolgárkertészt egy országos értekezleten így szólította meg Rákosi: „Hát hogy vannak a ceglédi vastagnyakú kulákok?” Bizony azok eltávoztak az iparba, ahogy tehették, megszabadulván földjüktől, menekülve a mind nagyobb begyűjtési terhektől, a békekölcsön jegyeztetés elől. 1959 után többen visszatértek közülük, Kósik István például téeszelnök lett, az Augusztus 20-a Tsz-ben, ami most a Leniné. Megkérdeztem még Győré Sándort, immár szintén nyugdíjas abonyi téeszelnököt, aki annak idején az 1967-ben megalakult Dél-Pest Megyei Tsz-szövetség elnöke volt, hogy Skultéty József esetében miért nem interveniáltak, miért nem szóltak időben, míg 28
