Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
II. fejezet: A tudós, egy volt téeszelnök és a nyugdíjas városi párttitkár
el nem szaladt vele a szekér? Győré búsan felelte: mi szóltunk többször is, de a „nagyasszony” eleresztette a füle mellett... Cservenka Ferencnét becézték így megyeszerte, az első titkárt, s rímel Győré megállapításával az, amit Babinszky most mond ugyanazon kérdésemre:- Amikor a városi vezetők nem javasolták kitüntetésre Skultétyt, Cservenkáné csak erőszakolta, hogy megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát, már a 80-as évek elején. Már a járási hivatal elnöke voltam, s résztvettem az országos mezőgazdasági kiállítás megtekintése után egy megyebéli téeszelnökkel, tanácsi emberekkel közösen rendezett összejövetelen, ahol Csonka Tibor, mint a megyei tanács elnökhelyettese, mondotta némi éllel: Skultéty, a legnagyobb téesz elnöke megyénknek... Ebből láthattam, hogy ők sem tarthatták alkalmasnak e szerepkörre, ám Cservenkáné akarata ugyebár...- De térjünk vissza az átszervezési időkre. Vajon hogyan sikerült tönkretétetni a ceglédi szőlőket?- Úgy, hogy a 13. és 14. kerületben voltak a kulák nagytanyák, s a 12. kerületben a középparasztok többsége volt megtalálható. A véleményünk pedig az volt, hogy mindenki jusson szőlőhöz az új téeszekben. Egyedül Szabó Ferenc, a Vörös Csillag elnöke tiltakozott, hogy nekik nem kell! Talán jobb lett volna Csemőt, s a homokra telepített szőlőket tszcs-keretben meghagyni, mint Kiskőrösön történt, dehát mi csak jót akartunk... Az ilyesmire mondják ugyebár, hogy a pokol kapui is jószándékkal vannak kikövezve, bár való igaz: miért ne lenne igazságos, hogy szőlőből, így annak termékéből, borból is jusson lehetőleg minden egyes téesznek? Hiszen kapálni, metszeni, szüretelni nem olyan művészet, hogy ne értsen hozzá mindenki... Hogy aztán a mohóság rablógazdálkodáshoz, sőt teljes pusztításhoz vezetett, ez megint más kérdés...- Miként érte a gazdaságirányítás reformja a várost?- Én 1966-69-ig Moszkvában, az SZKP főiskoláján tanultam, tehát közvetlen választ erre adni bajos lenne - tűnődik el Babinszky Károly. - Nos, onnan hazatérve akartak Pestre áthelyezni, de akkor már ragaszkodtam Ceglédhez. Voltam én hol városi, hol járási párttitkár, egy évig mindkettő egyidejűleg, majd 1974 márciusától a járási hivatal elnöke, amely poszton egy évtizedet töltöttem, akkor jöttem el nyugdíjba, éppen hatvan évesen. 29
