Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)

II. fejezet: A tudós, egy volt téeszelnök és a nyugdíjas városi párttitkár

Hajnalcsillagot nem találom, márpedig a Zrínyivel és a Vörös Csillaggal együtt alkotta később, 1959 októberében a mai Lenin jogelődjét.)

Ez a brosúra is 1958-ban, az esztendő elején íródhatott - névtelenül -, mert a tucatnyi téesz évi tervezett bevételét közli csak, ami 13 millió 962 ezer 281 forint. Mivel maradt az előző évről is 256 950 forint, a 7 milliós kiadást leszámítva a tiszta jövedelem is ugyanennyi.

„Azt hisszük, nemcsak mi, hanem az egyéni gazdák is elismerik azt, hogy milyen nagy a különbség a 3-4 évvel ezelőtti és a mostani szövetkezetek között. És ez gondolkodóba ejti nemcsak a 8-10 holdas, hanem a jobbmódú parasztokat is.”

Látnivaló, hogy írásban már nincs kulákozás, csak szóban, még 1960-ban is. Az átszervezés - mint előző emlékezőink állították - végrehajtója, Babinszky Károly szívélyesen fogad, nem térvén ki egyetlen kérdésem elől sem. De lássuk az életpályát, legalábbis a ceglédit:- 1950 januárjában, büntetésből kerültem a városba. Hogy miért? Akkor a Pest Megyei Tanácson dolgoztam. Házi Árpád volt az alispán, utána jött Fekete Mihály, főispánja akkor éppen nem volt a megyének. Nos, Zöld Sándor miniszter aláírásával a Belügyminisztériumból érkezett egy levél, leirat, amelyben azt írták meg, hogy a papoknak meddig kell esküt tenniük akkor már Fekete Mihály előtt. Aki állandóan a megyét járta, most sem volt benn, így magam írtam helyette a papoknak, mikorra jöjjenek be. Akkor még Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye voltunk, Kalocsa is hozzánk tartozott, Grősz József érsek pedig visszatáviratozott, hogy a jelzett időpont számára nem alkalmas. Felhívtam a belügyet, kitört a botrány: hogyan értesültek a papok? Hát általam... De kitűnt, hogy csakis egyházi úton-módon kaphatták volna meg az információt, ami a leiratból azonban nem derült ki. Elég az hozzá, rögvest kutatni kezdték, nem vagyok-e osztály idegen? Áthívattak a megyei pártbizottságra, fölmerült, legyek újra vezető jegyző valahol. Előzőleg ugyanis Pátyon, majd Vecsésen töltöttem be ilyen tisztet, ám a pártbizottságon azt mondták, erre most érdemtelen volnék. Elég az hozzá, hogy épp akkor nevezték ki polgármesterré Ceglédre Haitser Jánost, mellé tettek igazgatási osztályvezetőnek. Jelentkeztem a ceglédi pártbizottság titkáránál, Bisztrán Sándornál, aki propagandistának jelölt, s a moziban adtam elő az SZKP történetét. Már a tanácsválasztások után, 1950. október 2-án átkerül-27