Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)

I. fejezet: Nyugdíjasok memóriájának tükrében

Magam két ízben láttam, a második alkalommal beszélgettem is lakásán Csala Pista bácsival. Az első alkalom 1973-ban a szanálási közgyűlés, a második 1986 nyara, ismét egy szanálás után. 1973- ban az 1948-49-es földművelésügyi miniszter, későbbi téeszelnök még élénken mondta a magáét a veszteségek okairól, 1986-ban már betegágyán tudott csak felelni, hogy mit is szól ahhoz: a város legjobb földjein a három városi téesz közül éppen ez a téesz vizs­gázik rendre a legrosszabbul?- Lesújtó a véleményem! - fogalmazott tömören, s ki tudja, hány álmatlan éjszakájába került ezen eltűnődni a maga által épí­tett házban, ahol neje hozta elő kitüntetéseit, megmutatni a fotóri­porternek. Saját riportjaim vannak előttem. Az 1973-as szanálásról szóló a Pest megyei Hírlap 1973. augusztus 10-i számában jelent meg. „A látványosságra törekedtek” címmel. Hosszan idéztem a szanálási bizottság jelentéséből, amely lesújtó képet festett mind a növény­­termesztésről, mind az állattenyésztésről, mind a megalapozatla­nul felfuttatott kereskedelemről. Mi más volt ez, mint mérlegha­misítás, hisz a téesz sem veszteséget, sem alaphiányt nem mutatott ki 1970-ben és 1971-ben. A revízió azonban feltárta: ez utóbbi év­ben 3,9 millió forint volt a téesz fejlesztési alaphiánya, további 24,5 millióra rúgott a mérleg szerinti vesztesége. Az elnök, a he­lyettes és a főkönyvelő ugyan fegyelmit kapott, de tovább dolgoz­hatott. „Dolgoztak” is, az akkor még „csak” 40 milliónyi hiányt még megfejelték úgy 100 millióval - alig egy évtized folyamán! Immár a Magyar Hírlapban jelent meg 1986. július 2-án és 3-án tehát két részben „Különös történet” című riportom. A második folytatást már nem olvashatták a ceglédiek, ugyanis valaki megvásárolta az összes lappéldányt a ceglédi hírlapárusok­nál még reggel! Különben ekkor már a harmadik szanálása volt a téesznek, mert 1983-ban is akadt egy, s 1986-ban már nem Skul­­téty, hanem Bódis Antal volt az elnök. A második eset után ugyanis már betelt a Skultéty-pohár. Sajnos, Bódisnak sem sike­rült azonban megállítani a téesz szekerét a lejtőn, így a harmadik szanálást követően Bódis szintén nyugdíjba ment. Ezt követően 1987 áprilisáig csak megbízott elnöke volt a téesznek. Több variáció után végül a Leninhez csatolták a gazdaságot, mely alkalommal szintén a Magyar Hírlapban írtam riportot „A különös történet vége” címmel, megszólaltatván benne Jósfai An­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom