Katsányi Sándor - Nagy Dezső: A ceglédi könyvtárügy története (Budapest, 1961)
418 Katsányi Sándor—Nagy Dezső A Horthy-korszak könyvtárügye (Egyesületi és kölcsönkönyvtárak) Az első világháború előtt a ceglédi könyvtárügynek számos haladó vonásáról számolhattunk be. Az egyes testületek könyvtárai 1848-as gyűjtemények kialakításával járultak hozzá a város egyik legszebb hagyományához, a Kossuth-kultuszhoz. Kísérlet történt népkönyvtár szervezésére és napirenden volt a parasztság könyvtári ellátásának kérdése, egységes városi könyvtárról álmodoztak, s a Tanácsköztársaság alatt megtörténtek az első lépések ennek megvalósítására. A Horthy-korszak alatt ezek a kezdeményezések nem hogy továbbfejlődtek volna, hanem egyenesen elsorvadtak. A meglevő könyvtárak ugyan tovább működtek, az egyre inkább elsekélyesedő irodalmi ízlés gátlástalan kiszolgálóiként, de az eddig nemolvasó rétegek felkutatására vagy a közízlés tudatos irányítására nem gondoltak. A járás területén szerveztek néhány népkönyvtárat (pl. Törtei, Jászkarajenő), de a ceglédi tanyák népére nem gondolt senki. A Városi Könyvtár ismertetése során láttuk, hogy az nem válhatott sem átfogó jelleggel a széles rétegek könyvtárává, sem az olvasás aktív irányítójává. Az olvasás mindegyre növekvő igényét továbbra is az egyesületi és kölcsönkönyvtárak látták el. A város társadalmi széttagoltságát tükrözte a könyvtárügy széttagoltsága. Az egyes rétegek kialakították a maguk könyvtárát: külön csoportosultak az „Úri Kaszinó”, az Iparoskor, a Kereskedő Egylet, a Gazdakör köré. A könyvtárak jellegét állományuk összetétele mutatja a legjobban. Ha összehasonlítjuk ezt a 30—40 évvel korábbi állapottal, elszomorító képet kapunk. Akkor, ha mégoly primitív formában is, történt kísérlet ismeretterjesztő művek beszerzésére. Most ilyen törekvéssel nem találkozunk. A nagy gonddal összegyűjtött negyvennyolcas gyűjtemények is többnyire szétszóródtak. A Kaszinó és a Gazdakör könyvtáránál találunk ugyan szépirodalmon kívüli műveket is, de teljesen más-más jelleggel. A Kaszinó nagy számmal vásárolta a kor divatos világnézetű könyveit, kimondottan politikai, szociográfiai munkákat. Gyakorlati ismereteket közlő műveket ekkor már egyáltalában nem szereztek be, ezeket az olvasók nem is keresték. A nehézkesen mozgó Városi Könyvtárral szemben a modern eszmék közt tájékozódást kereső értelmiségiek itt találkozhattak a legújabb eszmeáramlatok képviselőivel. Később egyre nagyobb számmal kerültek be a fasiszta munkák is. A Gazdakör könyvtára ezzel szemben a szépirodalmon kívül kizárólag mezőgazdasági szakkönyveket gyűjtött. Közel 100 ilyen szakkönyv volt a könyvtár birtokában, ezek a mezőgazdaság minden ágára kiterjedtek, különösen a szőlészeti, borászati, méhészeti gyűjtemény fejlett. Ez azt mutatja, hogy a kisebb gazdák reális igényei alakították a szakcsoportot. A régi ismeretterjesztő népkönyveket már nem szerzik be. A szépirodalom területén minden téren a kispolgári ízlés térhódításának lehetünk tanúi. A legigényesebb e téren a Kaszinó könyvtára, mely á szépirodalom terén viszonylagos teljességre törekedett. Ezt rendszeres ellátmánya lehetővé is tette.50 A Kereskedelmi egyesület könyvtára, mely 30 éve olyan szép reményekkel indult, teljesen lezüllött. A bestsellereket katalógusukban egyenesen vastag nyomással emelik ki, a 50 Vö. A Ceglédi Kaszinó Egyesület könyvtárának betűsoros pótleltára 1936—40. Cegléd. 1940.