Szabó Imre - Szatmári Lajos (szerk.): Iskoláink államosítása 1948-ban. Pest megyei pedagógusok visszaemlékezései a 30. évfordulón (Budapest, 1978)
Diós József: Zárszó előtt
- 77 -Ha az egyházi hatóságomhoz fordultam, a plébános úrhoz, csak azt hajtogatta "szegény az egyház is fiam." Meg hogy "tűrj békességgel fiam!" Mondják - tört ki belőle a keserűség -, meddig kell még tűrnöm akár békességben, akár békétlenül? Vagy engem csak verni tud az isten? Próbáltam vigasztalni, hogy másképpen lesz ezután, higgye el, - de ő csak fújta a maga igazát, hogy nem ezt a sorsot érdemelte se istentől, se embertől. S különben is, könnyű nekem őt, idős embert vigasztalni, hiszen előttem most már megnyilik minden lehetőség. Tudja ő, érzi, hogy a jövőben más lesz a tanitók sorsa, hogy épülnek majd uj iskolák, lesznek mellettük egészséges szolgálati lakások, normális emberi körülmények, meg lesz minden! De ő vele mi lesz?! Mi lenne? - vágtam közbe kissé merészebben. Mi lenne Károly bátyám? A maga fia egy év múlva végez. Ő előtte is éppolyan lehetőségek, vagy még nagyobbak lesznek, mint annyi más fiatal pedagógus előtt. Nem lesz vér a köhögésnél és a munkához is lesz elég erő. Bizzélc benne Károly bátyám! Bátran bizzon! Csend lett. Komoly, de nem komor csend. Lassan az igazgató szeméből is felszáradtak a könnyek. Majd meglátjuk - mondta némi megbékéléssel. Hajtunk, s a jövő fiatal pedagógusain nem múlik, majd megláthatja, ügy érzem ezután megnyugodott. A búcsúzáékor nagyon melegen megszorította a kezemet: "Jó egészséget lelkes munkátokhoz fiam!*' Viszontlátásra főtanácsos ár!" Sz. László nevével 1953-ban találkoztam a minisztérium tisztségviselői között. Nekem akkor csillant meg egy könnycsepp a szememben. Ugye nem bizonyultam rossz jósnak? Levelem végére érve nagyon kérlek Téged kedves barátom, mondd mjad el legközelebbi leveledben milyen körülmények között tartóztattak el 1944-ben,és hogyan szabadultál meg a pokolból? Ölel barátod: Jóska U.i. Hogy miért Írtam meg ezt éppen Neked? Mert más világ van ma már nálunk is! Benned a sorok olvastával felidéződhetnek még a régmúlt eseményei, de nálunk a dolgok olyan hihetetlenül gyorsan és nagyot fejlődtek, mintha igazzá vált volna a régi nóta: "Koldus szegénységről, ha beszél a szánk, nem hiszik majd nékünk a kis unokák." S nekem kötelességem Veled tudatni, hogy mindez igy volt igaz. ^ § Ölel barátod: Jóska
