Szabó Imre - Szatmári Lajos (szerk.): Iskoláink államosítása 1948-ban. Pest megyei pedagógusok visszaemlékezései a 30. évfordulón (Budapest, 1978)
Diós József: Zárszó előtt
- 73 -Visszatérve a "vérszerződésünkre" - mivel sikerült jelenlegi cimedet megtudnom - hát ezennel jelentkezem, mert úgy érzem, hogy azoknak lett végül is igazuk, akik azt állították, hogy mégis csak van egy "más világ." Ma már tudja ezt mindenki. Arról akarlak most tudatni, hogyan alakult ki nálunk ez az uj világ, amelynek eljöttéről annyit beszéltünk. Te már akkor Füleken az illegális kommunista párt vezetőségi tagja voltál és én - tőled tanulva - Ady és József Attila verseivel együtt hirdettük a jövőt. Ha elkeserített valami, egymást biztattuk: "Ejh döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkho ő ime az uj világ a mi munkaterületünkön az iskolában, a pedagó giában igy kezdődött 1945. április 16-án: Egyetlen tanítónő volt itthon, a községi iskolánál, aki nem menekült el. Az iskolaépületek üresen, romosán, ablakok nélkül voltak, egyetlen pad, vagy tábla sem volt sehol. A kartársnő üres szobájába tereltük be a gyerekeket, s kezdtük meg a következő napokon a tanítást. Az I-II. osztályok délelőtt, a III-IV. osztályok délután jöttek. Sámlit vagy más ülőalkalmatosságot a gyerekek hoztak magukkal. Táblánk, a háború alatt az elsötétítésre használt fekete vagy kék csomagolópapír volt. Az 1945-46. tanévet még népiskolaként, de már teljesen osztott körülmények között folytattuk. Hogy mit jelentett a népiskola a Horthy-Magyarországon, azt Te is jól tudtad. Ismerted az akkori iskolatípusokat is, az egész oktatási rendszert. Erről néhány szóban csak annyit emlékeztetőül, hogy a tanítóképzés egy "zsákutcás" rendszer volt. Aki Magyaroroszágon tanítóképzőt végzett, má3 felsőoktatási intézménybe be sem iratkozhatott, tehát a tanítói oklevéllel befejeződött a továbbtanulási lehetősége. így alakulhatott ki nálunk az "élet alágyürtjei',' a "nemzet napszámosai", a "legrababb magyar", a tanítóság rétege. Hogy ezek mögött a fogalmak mögött mi volt, azt ma már csak mi tudjuk, akik átéltük - mint kiszolgálói, vagy mint kiszolgáltatottjai - azt a rendszert. így jellemezte bátran ezeket az átkos körülményeket Ady Endre: "Kunyhó, olaj-mécs, munka, éhség, Gyermek, rongy, szégyen és a többi S végül a legnagyobb parancs jött: Tessék a tüdőt kiköhögni."
