Szabó Imre - Szatmári Lajos (szerk.): Iskoláink államosítása 1948-ban. Pest megyei pedagógusok visszaemlékezései a 30. évfordulón (Budapest, 1978)

II. Harcban az államosításért

- 40 -osztály képviselői; a Goldberger gyár dolgozói is. Ezzel az volt a célunk, hogy lecsillapítsuk, megnyugtassuk községünk lakosságát az elhamarkodott intézkedés helytelenségéről. Biztosítottuk őket, hogy a törvény a legteljesebb vallásszabadságot biztosítja állampolgárai részére. Ezen az összejövetelen azonban csak úgy tudtuk megnyugtatni a falu lakosságát, hogy vissza kellett helyeztetnünk a kereszteket a tantermekbe. Néhány hónap leforgása után azonban - az akkori plébános bevonásával - sikerült e problémát úgy megoldani, hogy a keresztek végérvényesen levételre kerültek, és a templomban nyertek elhelyezést. Ezzel az államosítás egyik legkényesebb kérdésére tettünk véglegesen pontot.”

/Kovács István igazgatóhelyettes/

DÖMSQD

”...Dömsödön két iskola működött: a nagy református népiskola és a kéttanerős római katolikus iskola. A közel húsz nevelő előtt ismertettem a törvényt. Már a megbeszélés előtt láttam - az összegyűltek többségükben régi barátaim voltak -, hogy szinte mindenki örömmel várja az államosítást. Először néhai Dezső Lajos rektortánitó szólott az elmondottakhoz, aki a Tanácsköztársaság idején is a munkáshatalom hive volt, lelkesen pártfogolta a közelgő államosítást. Majd néhai Szőnyi Károly kántor szólott az államosítás adta fejlődés közelgő távlatairól. Meg kell mondanom, hogy mindkét hozzászóló a környék kiváló és elismert pedagógusa volt. Több hozzászólás után az egybegyült nevelők egyhangú határozatban üdvözölték és kérték a közelgő államosítást. Meg kell jegyeznem, hogy a lelkesedés nem volt formális, őszinte és megható volt. Valóban tiszta sziwel kivánták az államosítást...”

/Pataki Ferenc nyugalmazott szakfelügyelő/