Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
Károly, a Pest Megyei Tanács VB művelődésügyi osztály vezetője nyitotta meg. (6-11. számú dokumentumok. A Pest megyei Tanács VB Dabas Járási Hivatala és az Eötvös Lórán Tudományegyetem „Eötvös Klub”-ja 1971. májusában a Klub kiállító termében rendezte meg a Dél-Pest megyei „Nagy István” Képzőművészeti Csoport tárlatát. Kiállítások hosszú sora következett ekkor már a négy járás (Dabas, Ráckeve, Monor, Nagykáta) területén. (12-13. számú dokumentumok) Az 1973-as év nagy eseménnyel kezdődött a „Nagy István” csoport életében. Január 26-án nyitották meg a névadó Nagy István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítást, mely anyagát a Nemzeti Galéria és a bajai Türr István Múzeum anyagából válogatták illetve állították ki a rendezők. A megnyitó beszédet dr. Solymár István a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató helyettese, Nagy István életének és művészetének kiváló ismerője mondta el. (14—15. számú dokumentumok) Táborfalva, 1973. apnlis 20. Halápi Mária A nyolcvanas évek közepéig Nem arról van szó, hogy a Szentendre, váci, zebegényi, nagymarosi műhelyek érték-hegemóniája veszített jelentőségéből, hiszen adott mértékké vált, hanem arról, hogy megyénk déli részének új és megbízható festői, szobrászi, grafikusi termése általánossá erjesztette immár hiányok nélkül, körkörös egyenletességgel az előrehaladást. Mindez csak a művészek összpontosítása, a művészetpolitika figyelme és a közönség jószándéka révén valósulhatott meg állandósult offenzívával. Az egyéni térnyerés társadalmi méretű előrehaladás, - festészet és közművelődés együtt, egymástól elszakíthatatlan szövetségben hódítja meg a magaslati pontokat hosszú kaptatókon, meredélyeken lendülve előre. Az más kérdés, hogy éppen a választott út jegyében a Nagy István-i látásmód jogfolytonossága az egyik főirány a fogalmazásban, ehhez ragaszkodott egyre jobb képi kondícióval Nádasdy János, Bányász Béla, Kiss Ernő, Nagy László Lázár. Mindez nem jelentett, nem jelenthetett korlátozást. Szükség volt az értelmes hagyományápolásra és a neologizmusokra egyaránt. Ha Őrei József, Kéri Mihály, Heiling György, Orosz László, Somogyi György kezdeményezéseit tekintjük, akkor tárgyilagosan állapíthatjuk meg azt, hogy a csoporton belül jók voltak az arányok a nemzedékek feladatvállalását illetően, egyszerre vált megbízhatóan és életképesen dinamikus irányzattá a realisztikus, konstriktivista és szürreális fogalmazási kód a felkészültségnek és egyedi ambícióknak megfelelően. Együtt közelítették a teljességet és az artisztikum igazságát. A régiek helyére újak léptek. Sajnálatosan végleg eltávozott közülünk Kocsis László, - de Aragon szavait kölcsönözve Somogyi György „ott folytatja életművét, ahol ő abbahagyta”. Minőségben, irányzatban. Búcsúzott tőlünk Pál Mihály és B. Szabó Edit, (16-17. számú dokumentumok) de ifj. Pál Mihály, Zsin Judit és Eőry Emil szellemi bátorsága, termő ereje új elem. Ha nem is pótolja a megszakadt szobrászi pályákat, - helyettesíti. Értük is, helyettük is. Az is hozzátartozott a Nagy István Csoport közös teljesítményéhez, hogy minden seregszemléjén akadt meglepetés. 1984-ben friss ág Pál Aranka jelentkezése, Orosz László fejlődésének váratlan finomodása, Kéri Mihály képi rendszerének véglegesülése, Somogyi György pompás megújulása. Immár nem tanítvány, méltó választott Mesteréhez. Egyéniség. Az indulásnál Miklósovits László jelentette a grafika léptékét. Kos Péter szuggesztív rajzi elemekkel folytatja. Dabason is erősödött, árnyalná vált a tárlatélet, itt mutatták be Medgyessy Ferenc grafikáit, Gádor István kerámiáit, a szentendrei festők alkotásait. Mindez új ismeretanyagot, orientációt jelentett az itt élő festőknek és közönségnek is. A Nagy István Csoport hasznára vált a törzstagság megerősödése, de az állandó személycsere is. Jótékony hatással volt a csoport haladására az, hogy Kéri Mihály, Őrei József művészete megerősödött, s hogy Bamóth Zoltán és Kos Péter is csatasorba állt. Mindig újak jöttek, új energiával, új szépségideállal, s mindig értékes, új minőséghez történt az igazodás, a felzárkózás. A központi
