Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)

Budapest, Simái Lajos - Budapest, Zajátcz András - Budapest.

Az első közös bemutatkozás után többen önállóan is kiállítottak. így a Miklósovits házaspár, Rónai Mátyás, Fegyó Béla és Varga László művészek. Fegyó Bélának és Varga Lászlónak 1969. dec. 6-15-ig volt kiállítása a dabasi járás Tanács dísztermében. A két képzőművész együtt ötven alkotást állított ki. Fegyó Béla 1969. októberében a ráckevei Árpád Múzeumban önálló kiállítással is bemutatkozott. (4. számú dokumentum)

Az 1969-es dabasi csoportos tárlatot követő közös bemutatkozásra - már 37 alkotóval és 105 alkotással - 1970. március 22-én került sor Monoron, a Járási Művelődési Központ kiállító termének felavatásakor.

Önkéntelenül is azt kutatjuk, megtalálható-e Nagy István művészetének öröksége közöttük is? Nem nehéz felfedezni, hogy a kiállított műveken ugyan az az emberközpontú szemlélet uralkodik, ami a nagy elődre is jellemző volt. A csoport munkáiban az ember alkotta tárgyi világ, az ember formálta táj, s maga az ember jelent meg tipikus társadalmi helyzeteiben. Ezek a formák és szituációk azonban már egy bontakozó új világot tárnak elénk. Természetesen - az első tárlat még bizonyos tarkaságot tükröz, a kiállítási anyag színvonala nem egyenletes, az átfűtött lelkesedés és megvalósítás még nem azonos mederben halad. E tény csak arra a teendőre utal, hogy e népes és nemes szándékú csoportnak az élmezőny mértékét kell jobban vizsgálnia, nem a stílust, hanem a mércét illetően.

A festők közül Kocsis László „Kuporgó” című képével jelentkezett, mely kis méretei ellenére is monumentális hatású és az emberi erőt szimbolizálja. (5. számú dokumentum) Tisztes portrékkal tűnt ki Gammel József és Nádasdy János. A fiatalok nagy munkakedvvel és termékenységgel jelentkeztek, élményeik őszinték és erőteljesek, bár a kivitelezésnek még nem tulajdonítanak ugyan akkora fontosságot. Örvendetes, hogy Fegyó Béla lendülete nem tört meg, Somogyi György rajzi biztonsága erősödik. Tartalmas grafikai munkával jelentkezett Platthy Iván, Varga László, Miklósovits László és M. Orbán Edit. Régi témát dolgoz fel Bányász Béla „Parasztfej”, Fegyó Béla „Öreg magyar”, Milósovits László „Tanya” című képén. Ezeken azonban már a múlt

dokumentális értékű, őrzi egy tűnőben lévő világ

*

emlékeit. Uj és régi témának ez az együttese nem zavaró. Hiszen tudjuk, hogy a változást nem lehet csupán az újjal kifejezni, csakis az újnak és réginek állandó összevetésével. Ez a nem könnyű feladat, a Nagy István Képzőművészeti Csoport számára egy sajátosan érdekes alkotói problémát is jelent.

Falun élő művészekről lévén szó, az alkotásaikon bemutatott világ is természetszerűleg kapcsolódik ehhez a környezethez. A falusi életforma ábrázolása mindeddig közismerten nem volt nagyon nehéz. A magyar falu hosszú időn át változatlan maradt, jellegzetes formáit és művészi megfogalmazásra alkalmas témáit viszonylag könnyű volt felismerni. Az iparosodás és városiasodás azonban itt is hat már: megváltozik a falusi utca képe, a házak más formákat kezdenek ölteni, az új építkezések nem a hagyományokat követik, a társas gazdálkodás néha meghökkentően új méreteket produkál. A megváltozott élettel a falu formavilága is átalakul s benne új tárgyak, újfajta jelenségek válnak lényegessé. Ennek a változó világnak a krónikásává lenni - művészhez méltó feladat. E feladatot azonban csak az tudja megoldani, aki a változások irányát is felismeri, s jól tájékozódik bonyolult összefüggései között. A valóban jellemző téma és a jellegzetes forma felfedezése, tehát alapos társadalomismeretet feltételez. De ennek a vizualitás síkján kell megnyilatkoznia, olymódon, hogy a művek szerkezete fogja össze az élet lényeges elemeit, s e megjelenítéssel a laikus néző is felismerhesse a fontosabb összefüggéseket, amelyeket ajelenségek halmaza gyakran elfed előle.

A monori megnyitó után az anyag vándorkiállítás formájában Vecsésre, Dabasra és Ráckevére is eljutott. 1969. december 5-én a dabasi, monori és ráckevei Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából közös „Felszabadulási Képzőművészeti” pályázatot hirdetett A pályázat kiírásának célja, hogy felszabadulásunkat, eredményeinket a szocialista országépítést kifejező képzőművészeti alkotások létrejöttét elősegítse. A tárlat - Dabas fennállásának 700 éves évfordulója alkalmából - Dabason a Járási VB Dísztermében került megrendezésre 1970. júniusában. A kiállítást Hargitai