Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
Jászok vidékén, Kara homokján A magyarság történetében nagy szerepet játszó úzok, besenyők és kunok török nyelvet beszélő testvérnépek voltak, ádáz ellenségek, akik a régi századokban egymást irtották. Mind a három nép Ázsiából sodródott erre a tájra a kilencedik évszázadban, egy végzetes arab támadás következtében. A szálláskörleteikből kivetett úzok a besenyőket átszorították a Jajk folyón és a Volgán, a besenyők rávetették magukat az etelközi magyarság Balkánon kalandozó hadainak aszszonyaira, gyerekeire. A honfoglalók ez után a támadás után lépték át a Kárpátokat és szállták meg a síkságokat, dombvidékeket és völgyeket, fölszabadítván a frank és bolgár hadsereg által ellenőrzött rokon avarországot, szilárd államot alapítva az avarokkal, mint első foglalókkal. A magyaroktól fölhagyott Etelközben a besenyők úz uralom alá kerültek, néhány törzsük Bizáncba, más töredékeik Magyarországra települtek. Közben megjelentek a kunok Európában, átlépték a Dnyepert, vonultak nyugatnak, űzték az úzokat és megszállták a Duna alsó vidékét, nomád államot alapítván a Déli Kárpátok alatt, a Szörényi bánság és Bulgária között. A magyarság élénk figyelemmel kísérte az új államot, Kumániát, keresztény hitre való áttérésükre három missziót küldtek ki. Az első kudarccal végződött, a másodikkal megbarátkoztak, a harmadik már ünnepélyes volt- 1225-ben Béla herceg, a későbbi IV. Béla király Róbert esztergomi érsek, Bertalan pécsi, másik Bertalan veszprémi és Rajnáid erdélyi püspök nagy kísérettel lépett Kunország földjére, fényes külsőségek között, egy nagymisén megkeresztelték Bortz Membrok kun herceget, házanépét és a kunok sokaságát. Két évre rá, 1227-ben az esztergomi érsek fölszentelte az első kun püspököt, a dominikánus Teodorikot. A hittérítő magyar domonkosok falvakat és városokat alapítottak, megkezdték a feudális kun állam szervezését. Kötöny király idejében, 1239-ben egy világhódító fegyveres áradat tört mindent elsöprő erővel Kunországra, a mongol tatárok hordái fölmorzsolták a kun hadsereget, negyvenezer család menekült Magyarországra. Béla király örült a harcokban tapasztalt, a mongolokkal szemben elszánt kunoknak a várható támadás kivédésére. A mongol tatárok be is törtek. Egy portyázó csapatukból kun lovasokat fogtak el katonáink, cselt sejtvén, hogy a kunok összejátszanak az ellenséggel, a fölháborodott magyarok Kötöny király fejét vették. A megsértett jövevények végigdúlva a Tisza mindkét partját, a bolgárok földjére húzódtak. 1241-ben bekövetkezett hazánk végromlása, a mongol tatárok megsemmisítő csapást mértek hadseregünkre, gyilkolták, égették az országot. Százával néptelenedtek el falvaink. A következő évben meghalt Ogotáj nagykán, az ellenség kitakarodott az országból. Béla király előjött dalmáciai rejtekéből, visszahívta a kunokat a Balkánról és letelepítette őket magánföldesúri birtokára két nagy kerületbe, a Nagykunságba és a Duna—Tisza-közi Kiskunságba. A ceglédi járásba három kun szállás települt, Kocsér, Törtei és Kara- Kara kun nyelven feketét jelent, a fekete kunoknak törzsi-nemzetségi származását igazolva. Első említésük 1382-ből való, amikor Erzsébet királynő eltiltotta őket a ceglédi tölgyerdőtől. 1466-ban a karai kun kapitány, kiváltságos úr, mint a magyar nemes, szövetkezvén a környékbeli birtokosokkal, bántalmazta a klarisszák felőtőhalmi jobbágyait. A földesasszonyok perbe hívták Karáról Myse Györgyöt és Myse Márkot, 1523-ban Werbőczy István nyársapáti beiktatására Demsed kunt küldte ki a karai kapitány. Más kunokat is tudunk a török adó-8
