Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
îalta le, és egy részét több nemesnek eladta. így jutott a puszta a Kalocsa, a Beretvás és a Farkas családok tulajdonába. Korunkban a szép nagy határ az Árpád Termelőszövetkezet tulajdona, dolgozó parasztoké, akik minden időkben művelték azt. Nagykőrösi tanársága idején járt itt Arany János, megmászta a halmot, és lelkes versben emlékezett a honfoglaló ősökre. Még áll a domb s én állok a felett. Ki gondolná, hogy százados nagy emlék, Hogy éppen e halmon verette sátrát Honunk szerzője, diadalmas Árpád! Gulyát növel a tábor helye s ők Alusznak régen, a honkeresők. De te virulj lábuk nyomán, Tetétlen! Bársony füvet, sarjút tenyéssz a réten, Hogy a kaszás, ha egymást sarkala, Kövér rend dőljön a csapás alá. És álljon a domb, a múltak jele, Kímélve bánjon a vész is vele. Nyolcvan esztendeje, a honfoglalás ezredik évfordulóján kőemléket állított a nemzet a tetétleni halomra. Az emlékmű áll, és mi tisztelgünk az ősök előtt. De emlékezünk a szabadság egyik dicső nagy emberére is. Rákóczi Ferencre, akinek háromszázadik születési éve a mostani. Ceglédi Hírlap, 1976. február 4. Jegyzet: 1. Anonymus: A magyarok cselekedeteiről. Győrffy György: A magyarok elődeiről és a honfoglalásróL Gondolat Kiadó Budapest. 1958. 122. 1. 2. Hőman Bálint/: Magyar történet. Kir. Egyetemi Ny. Budapest, 1835. 263. 1. 3. Bártfai Szabó László i. m. 272. 1. 4. Bártfai Szabó László i. m. 377. 1. 5. Éri István i. m. 34. 1. 6. Arany János: A tetétleni halmon. A. J. kisebb költeményei. Heckenast Gusztáv kiadása Pest, 1860. II. k. 240. 1. 7
