Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
Tetétlen fejedelmei Budáról a Tiszára a Via Magna vezet, Tetétlennél ágazik el Várkonynak és Jetnőnek. A jenői út a tetétleni halom alatt húzódik tova, a honfoglalók nyomán, kik ezer és nyolcvan esztendeje táboroztak itt, az alpári nagy csata előtt- „Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak a Zagyva folyótól és a Tetétlen-hegy mellett ütöttek tábort egészen a Tiszáig. Azután a Tisza partján tovább vonulva, Alpár homokjára érkeztek. Ott Árpád fejedelem felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, majd parancsot adott a támadásra” — így írja Anonymus, történelmünk egykori krónikása. Az Árpádok korában a halom alá falu települt, lakói háromszázötven évig legeltették itt nyájaikat, művelték a földet, éltek földházaikban. Olykor kíváncsian szaladtak ki az országúira, hol fénylő fegyverekkel lovasok vonultak, nemegyszer királyok és királyi hercegek, pompázó kísérettel és nagy gondokban Várkonyba, osztozkodni az elhalt apák jussán. Vajon kinek jut a korona és ki marad meg csupán hercegnek a karddal? Békés kereskedők fordultak a másik ágra, átkelni a Tiszán, Erdélybe, vagy még azon is túl, a messze Balkánra. De arról, keletről is jöttek idegenek, furcsa ruhákban és szokatlan szerszámokkal a lovaikon. Szekerekkel, melyeken fátylas asszonyok és csillogó, fekete szemű kisgyerekek ültek, s a szekerek mellett fegyveres kereskedők lovagoltak. Sötét, kegyetlen harcosok zúdultak a falura egy napon az 1241. esztendőben, kar délre hányva if j at-vént egyaránt. Tatárok voltak, Dzsingisz kán hadaiból. Akkor vált először pusztává Tetétlen, és sokáig nem épült újjá. Száz év múlva az idős anyakiráyné nyolcvan pusztával az óbudai klarissza apácáknak adományozta. Ceglédről kormányozták hosszú ideig Tetétlent, de aztán kivált egy királyi rendelettel, Zsigmondéval talán- Egy középkori tudósítás szerint az újjátelepült Tetétlen jobbágyai 1461-ben abonyi, mikebudai és kátai fegyveresekkel megtámadták a klarissza apácák ceglédi birtokait, ott „hatalmaskodtak”. A falu akkor Nyárasapáthy György tulajdona volt, aki nem itt lakott, tiszttartóval igazgatta a birtokot. Éliás nevű udvarmestere 1476-ban, éppen ötszáz esztendeje, lekaszáltatta embereivel a ceglédi Tófő, Dajkaárok és Pálosréte nevű réteket. Kellett a széna, mert a két nagy folyó közén hatalmas nyájak legeltek, s a tőzsérek messze nyugatra hajtották hajdúikkal a hízott marhákat. Nagy pör támadt, és az apácák panaszát a Pest megyei Dabasi András szolgabíró vizsgálta ki. 1514-ben erre vonult Dózsa György éneklő, elszánt parasztserege Várkonynak, hogy ott a maga ácsolta hordós-gerendás fahídon átkelhessen a Tiszán. 1529-ben újabb ellenséges katonák jártak erre, és fölégették Tetétlent. A török pusztításáról Pósa István tudósította Mihály kalocsai prépostot. Néhány év múlva, 1535-ben a puszta a hírhedt birtokszerző Werbőczy István tulajdonában volt, aki a királyi udvarmestertől kölcsönvett kétszáz aranyat, melyet ha húsvét nyolcadára nem fizetne vissza, zálogul elfoglalhatja az ő tetétleni birtokát. Harminc évvel későbben Werbőczy leányunokája, Dombay Anna betegágyán több más birtokkal együtt Tetétlent is férjére, Henyey Miklósra hagyományozta. Három évvel később ezeket a birtokokat Miksa király visszarendelte Dombay Annának. A Rákócziak kezére került egy idő után Tetétlen, apai örökségként, II. Rákóczi fejedelem birtokába. Tőle, a szabadságharc leverése után a kincstár fog-6
