Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

volt, elesettek, kiszolgáltatottak voltak, bár lázadoztak sorsuk ellen, változtatásra nem volt erejük.

Varázsa abban áll, hogy Rideg Sándor történeteiben szikrázva csillog jellegzetes humora, vidámító, színes, fordulatos, lebilincselő meséje. Művészi elveit így fogalmazza meg: „az emberek általában öröm, vidámság és nevetés nélkül élnek, olyan élőnek látszó ábrákat kell kitalálnom, amelyeken az emberek elgondolkoznak és megismerik tőle a jókedv ízét, és nevetni is tudnak általa”. Műveinek hőse, mint a népmesében, a legkisebb fiú, végső diadalában alaposan eltángálja élete megrontóit, csúffá teszi vaskos tréfáival a kapzsi kispolgárokat, a kegyetlen nagygazdákat, a görbebotos ispánokat. József Attiladíjat három egymás után következő évben kapott az ötvenes évek elején, Kossuth-díjat 1954-ben. Kilenc regényéből és novelláskötetéből néhányat lefordítottak bolgár, lengyel, német, román és szlovák nyelvre.

Ceglédi Hírlap, 1978. március 22.

Jegyzet:

1. Pándi Pál: Rideg Sándor. Csillag, 1949.

2. Lázár István: Rideg Sándor. Kortárs, 1963.

3. Simon István: Rideg Sándor. Kortárs, 1966. 3. sz.

4. Rideg Sándor: Tűzpróba, Sámson, önéletrajzi regények.

61