Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

lakozó Irsai Antal, ölvedi Kis Péter, Bicskei Gergely és Bicskei György szomszéd falusi nemesekkel, azok familiárisaival, Nagy Miklóssal, Benedekkel és Péterrel, augusztus 11-én rátörtek a vitatott pusztákra, elhajtottak kétszáz nyárasapáti barmot, elvettek két szekeret, Ceglédhez csatolták a Gáterdő és Hosszúhegy közötti szántókat és kaszálókat, újabb ökröket hajtottak el, és elragadták a Keresztfarétet.

Száz-kétszáz év múlva, amikor már török világ volt Magyarországon, még mindig folyt a per, bégek közreműködésével, a Nyárasapáthyak kihalása után az örökös kusalyi Jakcsy famíliával, utóbb a Zeleméryekkel. A nép ezután is hordta egymás szénáját, legeltette a másik mezejét- Végülis megszűntek a villongások, mert 1666-ban a muzulmánok segédserege, a félelmetes krími tatárok hada elpusztította Nyárasapátot, melynek lakosai Ceglédre menekültek, s itt is maradtak: ma már nehéz lenne kiválasztani a hajdani haragosok utódait a ceglédi utcákon.

Nyársapát elpusztult, helyén tanyák épültek. 1955-ben lett újra község.

Akkor a villogó nemesek több birtokot, nagyobb fényűzést akartak, a parasztosok csupán létbiztonságot. Nyugodtan kézben tartani a jobbágytelkeket és legelőket, hogy fizethessék a dézsmát a püspöknek és robotolhassanak a földesuraknak, földek nélkül azonban mindez nem volt lehetséges.

Az elkeseredett nép azokban a bizonytalan évtizedekben nemegyszer rátört a nemességre, ismert parasztháborúkban, a földekért és az emberibb életért.

Ceglédi Hírlap, 1975. október 7.

Jegyzet:

1. Országos Levéltár D. 1. 12 595.

2. Országos Levéltár D. 1. 16 292.

3. Oppel Jenő: A Nyárasapáthyak. Magyar városok monográfiája, Cegléd. Mon. Kiadó Budapest, 1931. 30. 1.

4. Éri István: Cegléd és Nyársapát határvillongásai a XVII. sz. végéig. Ceglédi Füzetek 4. sz. 1958. 17—20. 1.

5