Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

A legnagyobb árulást a nép ellen követte el, kéziratban levő Hármaskönyve jobbágyszakaszát átdolgozta a parasztháború leverése után. Megtorlásként a nemesség ellen fegyvert fogott jobbágyokat és összes ivadékait hűtlenségben való vétkessé nyilvánította, ezért elvette szabadságukat, a birtokos nemesek örökös szolgálására kényszerítette, s a nemzetből kirekesztette őket.

A heti robot a Hármaskönyv hatására négy-hat napra emelkedett. A XIX. század közepére a jobbágyok évi száznyolc ingyen napszámra voltak kötelezettek, de vállukat nyomta a sok kényszerű adó, ajándék, katonatartás, kilenced és a tized. A jobbágyság embertelen sorsának megváltoztatásáért kivételes, nagy emberek, mint Széchenyi István, Kossuth Lajos és a reformkor haladó nemessége küzdöttek, végül is a Hármaskönyv nemesi kiváltságait az 1848-as magyar polgári forradalom szüntette meg.

Werbőczi István hosszú időt élt, idős korában megfosztották hivatalaitól, imitt-amott bízták csak meg diplomáciai küldetésekkel. Budavár megszállása után, 1514-ben Szolimán budai pasa a keresztények bírájává nevezte ki tíz forint napidíjjal. A méltóság nélküli Werbőczi dohogott, zsörtölődött, indulatok lángoltak ki belőle, amíg a pasa meg nem sokallta és a vén birtokszerzőt megmérgeztette. Családja fiágon kihalt, összeharácsolt hatalmas birtoka szétfoszlott, százada végére idegenek kezére került.

Ceglédi Hírlap, 1977. november 22.

Jegyzet:

1. Bártfai Szabó László i. m. 261., 362., 389. 1.

2. Éri István i. m. 13—14. I.

3. Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Magyar Helikon, 1962. 14., 44. 1.

4. Szekfű Gyula: A magyar renaissance-állam, Magyar történet, 1936. II. k. 573. 1.

43