Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
Abony, tizenkét pusztájával, jelentős domínium volt, dús kalászú szántóin, jó bort adó szőlőin számos jobbágy élt, friss füvű mezein marha ezerszám legelt. Az ifjú házasok útrakeltek Vázsonyból, föl Budának, onnan délkeletnek, a tiszai úton, Üllőn és Cegléden keresztül, föltekinteni az új szerzeményt, amelyik, úgy is, mint hozomány, Kinizsi birtoka lett. Kinizsi hírét tudták már Cegléden, s mikor lovaikat kikötötték a piactéren, a támpilléres, gótikus templom közelében, nagy sokaság vette őket körül, szemmel simogatva a nagy erejű szomszédot, aki a legvitézebb katona volt a hazában, akinek virtusait minden gyerek ismerte, mert két kézzel is harcolt. „Kinizsi Pál mind kétfelől fegyvert kötött vala fel, és mintegy oroszlán, oly fene vala az viadalban. Valamely felé fordul vala, mind levágja a törököket és rakva vala mind a két keze vérrel. És erős kiáltással bátorítja vala az hadakozókat és nódítja vala őket viadalra.” Kinizsi győzelmei egymást követték a Délvidéken, súlyosabbnál súlyosabb csapást mérve a föltörekvő muzulmánokra. Mátyás okos stratégiája szerint nem várták meg a törököt, hanem elébe mentek. 1480-ban, az ellenség megszállta Szerbiában, Kinizsi Krusevicig tört előre, lecsapott rájuk, és hazatértében sok ezer Magyarországon megtelepülni kívánó szerbbel jött vissza. Minden esztendő meghozta véres ütközeteit, hol Szerbiában, hol Ausztriában, Kinizsi győzelmeivel. Időközben Magyar Balázs elhalt, s Kinizsi az országban az egyik legnagyobb földterület birtokosává vált, fölemelkedve a temesi grófságig, a főkapitányi és az országbírói magas méltóságig. Csak telenként élt a vázsonyi várban, olykor Abonyban, tavasztól őszig csatát csata után vívott. 1494 őszutóján, visszatérve zsákmánydús, bulgáriai és szerbiai hadjárataiból, átkelt a folyón, és már hazai földön, a Száva-parton, Szentkelemen városában halt meg, a táborban szerzett betegségében. „És a király, mind az egész ország igen szánák ezt a drágalátos vitéz hadnagyot.” Magtalan volt, s mégis két helység népe vallja gyermekének magát. Abony és Vázsony büszkén őrzi címerét, a kardot emelő kart, a holddal és csillaggal. Ceglédi Hírlap, 1976. január 13. Jegyzet: 1. Zákonyi Ferenc: Kinizsi Pál. Nagyvázsony és környékének útikalauza. Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadványa 1960. 27—25. 1. 2. Hídvégi Lajos: Pusztabokrok I. r. Abony. Kézirat a ceglédi Kossuth Múzeumban. 1979. 41
