Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
András zsellér levele A régi császári ezredek fegyvernemenkint folyószámot kaptak, ezen felül egy fejedelem, vagy magas rangú katona nevét, kijelöltek számukra egy-egy vidéket, onnan szedték az újjoncokat. A ma is emlegetett 32. gyalogezrednek Buda volt a bevonulási központja és a mi megyénk a területe. Emlékét a fővárosi Harminckettesek tere őrzi a katonaszoborral. Ezt az ezredet még a XVIII, században alapították és bevetették az utolsó török háborúban. 1813-ban Itáliába rendelték, hogy vigyázzon Bécs nyugalmára a megszállt olasz hazafiak lázongásai ellen. Hamar fölkerültek a szuronyok a puskákra és a két gyarmati nép fiai egymás vérét ontották: magyar bakák az olaszokét. Két sárgult írás van a kezemben, az egyik Zátroch András alberti újonc katona levele Veronából, a másik a budai bevonulási központ által kiadott halotti okmány. András zsellért 1841. február 11-én sorozták, június 13-án bezárult mögötte a veronai erőd vaspántos, hatalmas kapuja. Az első este, mint huszonnyolc éve mindig, kilenc órakor megszólalt a kürt az őrségen, szállt a takarodó hangja sürgető-hívogatóan: „baka, gyere haza, baka!” A városból késlekedő vén csontok bakancsai hangosan kopogtak az utcák évszázados macskakövein, az öregkatonák siettek, oldalukon nagy nyikorgással bezárult a kapu, a kazamatákban elfújták a gyertyákat, s ki-ki magára húzta pokrócát. Zátroch András végiggondolta a forró, poros idegen táj útjait, a furcsa nagy hegyeket és idegen viseletbe öltözött népeket, amint gereblyékkel forgatták a dús rétek lekaszált füvét, az országúti fogadókat, amelyekben az utolsó garasát elköltötte. Lám, a kapitány szíves szavakkal fogadta őket, az őrmesterek kidobálták az újoncoknak a felszerelést, kezükbe adták a puskát, szuronyt és a tölténytáskát. Egy vállalkozó vén tizedes fölajánlotta, hogy helyette levelet ír egy kis pénzmagért. „Nemes Tanáts és Nemzetes Tanátsbéli Urak! Kívánom, hogy ezen levelem jó és friss egészségben érje, ami engem illet, hála az Mindenhatónak, egésségem jól vagyon, szinte viszont kívánom. Mindazonáltal igen szerentsétlen valék az följövetelemkor, mivel, hogy az Fehér ruhámtul megfosztódtunk éppen az Verona station túl. Már mai napra beértünk Veronába az regementhöz, az egyre szent igaz, nagy szerentsém vala, minthogy a Kapitány Űr Gróf Kielmansegge mindgyárt azonnal két pár komisz Ruhát ada, de olly formán, hogy azt megént vissza kell az eráriumnak állítani, mivel hogy tsak még mint az jövő esztendőre dukál nékünk mint újontz katonáknak. Tehát Nemes Tanáts, hogy semmi hátramaradásom ne légyen, tehát tessen nekem azon 140 forint váltó czédulából még 25 forint váltókat küldeni, de azt is a legelső alkalmatossággal, minthogy szükségem vagyon reá, mivel mindenféle aprólékra szükséges, azért tehát még egyszer fogom kérni nékem ezen fentemlített 10 forint Pengőket mindgyárt felküldeni. Ezzel maradok mind igaz szolgájok. Tisztelem, csókolom számtalanszor a két Testvér Bátyáimmal együtt: Andreas Zátroch, Verona 13-ik június 1841. Az Attreszt úgy írják: az VH Franz Ferdinand Este Regimentyinél 32-ik szám alatt, s a 11-ik Compániánál, Veronában.” A századügyeletes adta föl a levelet a gyorspostára, mely váltott lovakkal futott Laibachon, Tessaun keresztül Pestnek s onnan Alberti mezővárosba. Az Aréna fölé emelkedett a hold, a lőréses vöröstégla várfalak, tizedik századbeli bástyák, pártás, szögletes tornyok sötét árnyékot vetettek az Adigie gyors folyású vizére, a városfalakon túl ciprusok sötétlettek a halmokon, a 34
